Ajánlom elolvasásra vagy megtekintésre (már film is van belőle) az Epipo sztorit. A lúzer 10-12 éves fiúk, akiknek a gatyájába turkált a tanárbácsi + megalázta őket, hát mit ad isten, 25 év múlva meg maguk előtt is alig bírták elismerni a történteket, de aztán néhányan át tudták törni a gátat magukban, gondolom a divat miatt. Ja, a tanárbácsi meg éli világát jelenleg is.
Miért olyan nehéz elképzelni, hogy ennél valamivel idősebbek, vagy akár felnőttek sem képesek hosszú évekig feldolgozni azt ami történt velük, és még gondolni sem képesek rá, nem hogy másnak beszélni róla, vagy rendőrségre menni? És vedd hozzá, hogy a fenti esetben "csak" néhány érintés történt + verbális abúzálás, fiúkkal. Nem vagyok a téma szakértője, de van egy olyan tippem, hogy a gyengébbik nem, és durvább szexuális bántalmazás esetén nyugodtan pakolhatunk sok évet az traumára és annak totális elfojtására, és nem kell ehhez gyereknek lenni.
Amúgy mindennek ellenére maximálisan megértem az elméleted, csak abban az is benne van, hogy a szereposztó díványon kurválkodó, és 15 év múlva anyagi haszon reményében felszólaló lánykákkal szemben legalizálná azokat a beteg állatokat is, akik tényleg durván abúzáltak/traumatizáltak gyerekeket, fiatalokat, vagy akár felnőtteket, de nyugodtan élhetik világukat a "minek ment oda" meg a "miért csak most szólt", "miért nem állt a sarkára" égisze alatt. Ennyit szerintem nem ér.