( _Franko_ | 2021. 06. 25., p – 07:58 )

Ahogy említettem elszántan tömegközlekedtünk. Aztán jöttek a gyerekek...

A sirámaidat olvasva egyszerűen nem értem, hogy élte túl a magyar lakosság azt az viszontagságos időszakot például 1960 környékén, amikor még csak 30 ezer autó volt magánkézben...

Szóval a fanszia bicófanatique juzereknek sok sikert, mert az egy buli út lesz, de nem a mindennapi közlekedéshez van. Arra iváncsi lennék, hogy például ezt a röpke fél évet hogyan tudják meló nélkül átvészelni. :) Nem irigykedem, csak rávilágít a lehetőségekben rejlő különbségekre.

Nem röpke fél év, hanem több év, 2018-ban indultak otthonról még tart az út, nem sietnek, néha megállnak pár hétre, akár pár hónapra is. Nem kell amúgy sok pénz ahhoz, hogy egy ilyen utat járj, gyakorlatilag volt körülöttük egy közösség minden országban, akik szó szerint egyengették az utat előttük, ahol épp jártak, a szállást és az ételt általában ingyen kapták (lásd például itt nálam a kertben sátraztak és volt persze egy kis bográcsozás meg reggeli), minden cuccuk elfért egy bicikli-utánfutón, beleértve a gyereket is. Nyilván extrém, csak kontrasztba tehető azzal, hogy egy gyerek elképzelhetetlen autó nélkül.