( BehringerZoltan | 2021. 06. 19., szo – 08:32 )

>  ha a fogyaszto nem veszi meg

Ugye arról van szó, h megvetetik vele kvázi anélkül, h erre eredendően szándéka lenne.  A felelősség vizsgálatakor hamis eredményre jutunk, ha a fogyasztónál, mint a folyamat manipulált entitásánál megállunk. Vizsgálni kell a szándékot az ő befolyásolására - úgy jutunk közelebb a felelősökhöz!
Ha csökken a fogyasztás, akkor első intézkedések közt azt vizsgálják meg, h a tendencia megfordítható-e a befolyásolás növelésével. A termelés csökkentése/megszüntetése csak az utsó lépésként merül fel.  A krízishelyzetben (lásd Covid lezárás) való reakciók nem relevánsak a normál körülmények közt - ha nem lehet kimenni az utcára, és nem lehet utazni, mert ezt a közhatalom megtiltja, akkor a fogyasztók befolyásolása annyit ér mint halottnak a hónaljcsók. 
A normál működés az, h nem a fogyasztónak van szüksége a termékre, hanem a gyártónak van arra szüksége, h rásózhassa a termékét a fogyasztóra.  A fogyasztási javak 99% -nélkül, köszönöm szépen tökéletesen meglennék. Míg a gyártó már 10%-nyi keresletcsökkenéstől is a létezésében van veszélyeztetve. Vagyis nem a fogyasztási igény, hanem a  termelési és növekedési kényszer [ki kell termelni a kamatot] felől van megrántva a gazdaság. A valódi felelős a kamat mechanizmusa - és annak a haszonélvezői. Tulképp a gyártó/termelő is egyfajta áldozat a rendszerben, bár a fogyasztóhoz képest mindenképp nagyobb felelősség terheli.