Nem volt keserves a váltás Windows 3.1-ről, Windows 95-ről, Windows 98-ról, Windows 2000-ről XP-re.
Nem-e? Mennyi idős vagy? Te ezeket a váltásokat tényleg megélted, vagy belecsöppentél az 98SE-XP vonalba? Mert én nagyon nem így emlékszem.
3.1 --> 95
Itt irgalmatlan módon megnőttek az igényei a rendszernek, cserébe kapott egy pofás GUI-t meg kb megalapozta hogy mi is az amit winnek hívunk. De akkor csak nyomokban:
CPU: 3.1-nél kb mindegy volt csak proci legyen és legalább 386. W95 még 486-on is ótvar lassú volt, legalább kellett egy p1 alá ha használni is akartad nem csak nézegetni.
RAM: 3.1 elvolt 2 mega rammal is, 95 alá már érdemes volt pakolni bőven. Papíron 4 mega rammal is elindult, gyakorlatilag azt úgy képzeld el mint egy XP-t 32 mega rammal. Elindult de nem sietett és akkor még finoman fogalmaztam. 8 mega alsó hangon kellett neki, de inkább a duplája.
Tárhely: 3.1-nek 10 mega hely elég volt, W95-nek a tízszerese kellett. 120 megás winyóval kb felfért az alap rendszer meg egy office de sűrűn kellett floppy-ra kivágni mindent, emlékszem hogy 500 megás winyóra váltás megváltás volt.
Vonjuk le a logikus következetést: A W95 egy bloat fos volt a 3.1-hez képest. Indokolt volt a plusz erőforrás igény, előremutató volt, más logikával épült fel, de erőforrás szempontból egy pokol volt a korabeli gépeknek.
95 --> 98; 98SE
CPU: Minimum egy pentium, de inkább p2 környéke volt a használhatóság határa.
RAMból: 32 megával már egészen jól elvolt, de mivel itt már egészen elterjedt a wines multitasking ezért 256 megáig simán lehetett neki tolni de akkor már iszonyat high end voltál win desktop szemmel. Enyémben akkortájt 128 mega volt dolgozni, azon kényelmesen elvoltam, de volt nagy fotosoppos koma aki mondta hogy az 512 is vékony ha komolyabban dolgozni akar vele, illetve inkább vett mac-et célszerszámnak stabilitás és jobb memóriakezelés miatt.
Tárhely: Telepítve olyan 200 mega körül volt de minimum installal lehetett valamennyit fogni rajta.
Szumma: A 98 egy bloat fos volt a 95-höz képest. Olyan gépeken amiken kényelmesen elpörgött egy W95 azon a 98 határeset kategória volt. Cserébe kiírtott egy raklap bugot, nagyságrendekkel stabilabb lett, főleg az SE.
98 --> 2000
Na itt aztán nagy hiszti volt, ugye dosos alapút hasonlítunk egy NT alapúhoz, teljesen más megközelítés, teljesen más rendszerigény.
CPU: Papíron P1, gyakorlatilag minimum p2 kellett alá ha nem diavetítést akartál nézni, de inkább p3 ha komolyabban dolgozni akartál vele.
RAM: Huhuuu... alsó hangon 64 mega, de ha használni is akartad akkor inkább 128/256, de kb a világ összes ramját meg tudtad etetni vele 4 gigáig. Főleg hogy NT alapon dos-os vonulathoz képest bejött a precache, jöttek is a felháborodott népek a task manager screenshot összehasonlításokkal hogy mekkora szar megeszi az összes ramot. Na meg itt már nem csak egy DOS skinről beszéltünk, rengeteg háttérszolgáltatás csipegette a ramot meg a cpu időt is.
Tárhely: 2 gigán éppen lapjával elfért egy rendszer egy office-al, de ha más programot is akartál akkor azoknak is kellett a hely. 4 gigás winyó minimum, de határ a csillagos ég. Szerencsére ekkortájt már 15-20 gigás winyók sem voltak ritkák, szóval nem volt akkora tragédia belőle.
Szumma: A W2000 egy bloat fos volt a 98-hoz képest. Fórumok tele voltak a fent említett memóriahasználati hisztikkel, sőt a rendszer stabilitása is elég ócska volt eleinte, de itt már jöttek az SP-k. SP4-et pl én XP SP2-ig használtam, azelőtt XP akkora bugtenger volt hogy képes volt boot után instant eldobni magát egy friss install után net nélkül nulla egzotikus HW-val.
2k --> XP
Proci: P2 minimum de inkább P3.
Ramból 32 megára már fel lehetett szenvedni az első verziót ha diavetítést akartál nézni egy kiherélt rendszeren, SP2 környékén már 512 alatt pokol volt. A határ meg a csillagos ég. Pontosabban a 32 bit. 4 giga mindennel együtt, rendszereszközök számára fenntartott, vga és rendszermemória. Sokáig 2 giga ram és 2 gigás VGA teljesen jó gamer sweetspot volt, aztán jöttek a komolyabb rendszerigényű játékok és melós programok, de ezt már nem írnám le mert te most épp itt tartasz és a jelek szerint nem is igényeled a többet, feleslegesen meg nem koptatnám a billentyűzetet, így is wall of text lett.
Tárhely: Hivalatos leírás alapján másfél giga, gyakorlatilag mire elértünk az SP3-ig addigra azért kellett bőven neki. Nekem rengeteg konfigom úgy volt belőve hogy 15 giga "cé", a többi "data" és akkor kényelmesen felcsúsztak az updatek és a programjaim is a "cén" voltak, minden más adat meg ment külön partícióra/winyóra.
Szumma: Az XP egy bloat fos a 2k-hoz képest. Cserébe hozott egy megosztó luna témát amit a userek jelentős százaléka utált és instant pattintotta vissza a classic kinézetet. Gyorsabban butult hála a prefetch-nek amit a sok zseni szintén kikapcsolt "me' eszi feleslegesen a memóriát".
Szumma az egészre: Mindig volt egy réteg aki háborgott hogy mi ez a bloat fos, tök felesleges, a régin is mindent meg tud csinálni. És igazuk is volt, nézd meg mekkora ugrások voltak, memóriából 2-3x annyi, tárhelyből 10x annyi. Nyilván más mértékek voltak akkor, de ma is más nagyságrendek vannak, kb már csak ha nagyon direkt akarsz tudsz olyan gépet szerezni amin nem fut egy W10 legalább úgy mint egy XP 32 mega rammal (sajtreszelő, zuzu petals, de fut).
Illetve még egy apró megjegyzés a parancssoros mondatra: Nem fanatizmus kérdése hanem hatékonyságé. Ha tudom mit szeretnék és pontosan meg tudom adni tabokkal gyorsan kiegészítve hogy mi a célom akkor az nekem jóval hatékonyabb mert nem kell kinyúlni az egérhez és egy inkonzisztens gui-n keresgélni az adott funkciót ami lehet hogy egy frissítés után már máshol lesz. Ha terminálból tudod akkor az minden OS-en pontosan ugyanazt fogja csinálni, kivéve a rendszerspecifikus dolgok de ott is ugyanaz a logika és nem egy -ez tetszeni fog- babzsákfotel gui fejlesztő (bizony, minden korszakba volt ilyen) hányadékán kell keresgélnem amit szeretnék. Na meg automatizálás/scriptelés szempontjából is nagyságrendekkel egyszerűbb.
Csak néhány gyakorlati példa lokális parancssoros scriptelgetésre amit én rengeteget használtam már középsuliban:
Fájlok bulk átnevezése, x hónapnál idősebb cuccok megfelelő mappába átmozgatása, rendszerezése. Nekem csak volt egy suli mappám amibe behánytam mindent, a rendszer meg szépen rendet rakott helyettem. Táblázatok ide, doksik oda, képek ide szépen hónapra rendszerezve fájl végére létrehozás dátumát hozzábiggyesztve.
MP3 konverter mappa: Amikor még egy 128 megás MSI mp3 lejátszót vettem 40k-ért (early adopterség átka) akkor egy sima txt file-ba elég volt bevágni a yt linkeket és amikor bedugtam a lejátszót szépen ráugrott, letöltött, konvertált és már fent is volt az mp3 lejátszón a 128kbps-re konvertált zene.
FTP-re feltöltés szelektált mappákból: Nálunk már nagyon ment a tudásmegosztás de akkor még az SFPT volt a "felhő", éjszaka szépen mentek fel a sulis cuccok mert akkor volt kihasználatlan a net és belefért hogy megeszi a sávszélt.
De volt még millió+1 ilyen apróság, főleg hogy akkor tanulgattam scriptelgetni és ezeket azért könnyen megszokja az ember, nagyon fájó volt utána egy wines gép elé beülni mert mindenhez valami ócska free/shareware progi kellett amik inkonzisztens design-al jöttek, a telepítőjük vagy vírusos volt vagy nem, mindegyik fel akart imádkozni egy nodot vagy avastot meg tökömtudja toolbart és még automatizálni se lehetett rendesen. Azért ez nagyon nem ugyanaz mint csak simán hippiségből kapaszkodni a parancssorba mert az kúl és emiatt fanatikus állat lennék. Egyszerűen ezt tartom praktikusnak, ezt ismerem és ezzel tudok hatékonyan dolgozni, pontosabban lustulni. A gép van értem és nem én a gépért, ha van egy workflow amit megszoktam és tudom hogy mit hova rakok akkor onnantól rá lehet uszítani a rendszert hogy csinálja meg magától amit én is csinálnék.