A nem valós idejű Oled és LCD kijelzőkhöz (cca. 20 évvel ezelőttiek) nem kell RAM pluszban. A legtöbbnek van saját buffere ami a buszon kétirányban elérhető. Csak a legtöbb felhasználónak büdös azt a 3 regisztert beállítani, amivel vissza lehet olvasni. Mérésadatgyűjtőnél játszottam el, hogy a kijelző egyik részét buffernak használtam. Kicsit mátrixosan nézett ki, de adott szenzorhibát egy idő után ránézéssel lehetett diagnosztizálni.
Igen, a kapcsolós dolog nálam is felmerült. Elkezdtem nyálazni az olcsóbb, nagyobb flasshel rendelkező M3, C0 ARM-ok doksiját és onnan jött az ötlet, hogy lehetne olyan bootloadert írni, ami egy külső állapottól függően vagy az interpretert, vagy a lapra szerelt flash tartalmát, vagy egy SDKártyáról behúzott filet indítaná.