( enpassant | 2021. 06. 08., k – 08:00 )

Nézzük az oltás fanatikusok kognitív torzításait:

Hozzáférhetőségi heurisztika (Availability heuristic): az ember a döntéseit hajlamos az elérhető információkra alapozni, különösen azokra, amelyek könnyen előhívhatók a memóriából. A nehezebben felidézhető információkkal ugyanakkor kevésbé foglalkozik. Például: Állandóan ezt hallani, hogy az oltás hatásos és biztonságos, így beoltatom magam.

Utánfutóhatás (Bandwagon effect):az ember hajlamos mások elképzeléseinek vagy cselekedeteinek követésére. Pl. így jellemezhető az oltásfanatikusság kialakulása: „Én azt látom, hogy a hiszékeny vagy tájékozódásukban korlátozott emberek nagyon könnyen összeterelődnek egy kupacba, és nem is kell komolyabb lökés ahhoz, hogy magukat vagy egymást pánikhangulatba hergeljék.”

Hitbéli elfogultság (Belief bias):ha valaki az eredmény hihetősége vagy plauzibilitása alapján fogadja el egy adott érvelés erősségét. A személyes élmények és eredmények sokkal meghatározóbbak lehetnek, mint a felsorakoztatott érvek. Az oltásoknak köszönhető, hogy eltűntek vagy visszaszorultak a múlt hírhedt fertőző betegségei, a fertőzött személyek miatt alakulnak ki a mutációk, a vírus mindenkinél súlyos szövődményeket és halált okozhat, még a fiataloknál is, ezért beoltatom magam.

Elfogultsági vakfolt (Blind spot bias):amikor az ember saját magát kevésbé elfogultnak látja, mint másokat. Jó példa az ilyen típusú kognitív torzításra: „Javaslatot tettem a családomnak, hogy oltassák be magukat, hiszen hatásos és biztonságos, megelőzi a súlyos lefolyást”. A riportalany úgy látja, a nagyszülei generációját már egyáltalán nem lehet befolyásolni a döntéseiben. „Ha ők valamit a fejükbe vesznek, akkor az úgy lesz és pont. Ha ez az, hogy covid elleni oltást nem kérnek, akkor ők bizony nem meg fogják kapni, mindegy, hányan halnak meg a vírustól.”

Tömörülési illúzió (Clustering illusion):a nagy mennyiségű adatokban előforduló, kisebb csoportosulások vagy tömörülések fontosságának túlbecslése, nem létező fantomminták feltételezése. Létezik olyan oltásfanatikus érvelés, amelyik az oltásokhoz kapcsolja a megbetegedések csökkenését. Például: Több országban is meg lehet nézni, hogy a nagy arányú átoltottság hatására visszaszorult a fertőzöttek száma.

Megerősítési torzítás (Confirmation bias): olyan információk, adatok keresése, találása és elfogadása, amelyek megerősítik az előzetes prekoncepciókat. Példa egy másik családból: „Apósom összeolvasott az utóbbi időben mindenféle vírus- és oltásfanatikus posztot Szláviktól Rusvaiig és vissza, és kijelentette, hogy ha nem engednék beoltani, ő akkor is beoltatná magát. Nem lehetett meggyőzni, megsértődött, hiába próbáltuk magyarázni…

Udvariassági torzítás (Courtesy bias): Az ember egy adott társaság által jobban elfogadott véleményt alakít ki, hogy elkerülje a konfliktust. Egy Facebook-poszt tanúsága szerint akad olyan, aki “az oltásba nem akarok beleszólni, mindenkinek a saját, egyéni döntése, hogyan vélekedik a beadásáról.”

Birtoklási hatás (Endowment effect): az ember magasabbra értékeli a már birtokolt tárgyakat, mint azokat, amelyeket még meg kell szereznie. Példa: „A testvérem nagymamájának felajánlották a Modernát, de visszautasította, ugyanis, mivel orosz származású, orosz vakcinát szeretne kapni. A család nyilván nem ért egyet ezzel”.

A szerencsejátékosok tévedése (Gambler’s fallacy): az az érvelési hiba, miszerint egy jövőbeli esemény bekövetkezésének valószínűségét befolyásolja egy ettől független, de hasonló múltbeli esemény megtörténte. Egy hasonló történet „Apukám a vírusoktól fél, valójában bármilyen vírus fertőzés mellékhatásától, mert az egyik haverja nagyon belázasodott egyszer az influenzától, és nem hajlandó kitenni magát ennek a kockázatnak.

Dinamikus inkonzisztencia (Hyperbolic discounting): jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, vagyis a kisebb és hamarabb bekövetkező eredmények preferálása a későbbiek helyett. Sokszor hangoztatott oltásfanatikus gondolat: “Beoltatom magam, abból nem lehet baj, a vírusnak viszont senki nem ismeri a hosszú távú hatásait.

Az érvényesség illúziója (Illusion of validity): az előrejelzések készítésekor az emberek hajlamosak azt a kimenetelt választani, ami a legjobban reprezentálja a bemenetet. Vagyis ha valaki például személyiségleírás alapján készít előrejelzést arra, hogy milyen foglalkozást űz az illető, akkor a könyvtáros címkét a könyvtáros sztereotipikus leírásának leginkább megfelelő egyénre tűzi ki. Ez a torzítás jelenik meg a következő gondolatmenetben is, amely egy oltásfanatikus Facebook-csoportból származik: „A tévében látható orvosok és politikusok azt mondják, hogy hatásos és biztonságos az oltás. Ha veszélyes lenne az oltás, akkor biztos nem mondanának ilyet!

Struccpolitika (Ostrich effect): a negatív információk kerülése azáltal, hogy úgy teszünk, mintha nem léteznének. Például járvány- és oltásfanatikus körökben előforduló gondolatmenet: Az oltás utáni halálozások és súlyos mellékhatások egyáltalán nincsenek összefüggésben az oltással, csak az oltásellenesek fújják fel.

Vásárlás utáni racionalizáció (Post-purchase rationalization): pozitív érvek felsorakoztatása a korábban általunk kiválasztott opció mellett. Példaként hozhatók a különféle oltásokkal oltottak Facebook-csoportjaiban megjelenő vélemények, az egyes oltóanyagok pozitívumainak felerősítése. A pfizeresek a királyak! Csak a Modernásak! Hajrá Astra! A Szputnyik a legjobb, Gulyás Gergely is megmondta! Inkább a kínai, az árthat a legkevésbé!

Reaktív leértékelés (Reactive devaluation): egy gondolat elvetése csak azért, mert nem kedvelt személytől, vetélytárstól, ellenségtől származik. Oltáskedvelő és oltásfanatikus Facebook-csoportokban gyakori a következő érvelés: Láttad, hogy ki nem akarja, hogy beoltasd magad? Gődény György és Lenkei! Csak azért mondják, hogy növekedjen a vitamin bizniszük.

Kockázati kompenzáció vagy Peltzman-hatás (Risk compensation): Túlzott kockázat vállalása, ha biztonságban érezzük magunkat, és túlzott óvatosság, ha a kockázatok nőnek. Ez a kísérleti oltások egyik veszélye. Hiszen sokan gondolják úgy, hogy már megkapták az oltást, úgyhogy védettek, a kísérleti oltásoktól nem lehet semmi bajuk.

Status quo hatás (Status quo bias): az eredetileg kialakított döntéshez, eljáráshoz való ragaszkodás, az ember nehezen ismeri be, ha korábbi választása hibás volt, és minél tovább tart ez az állapot, annál nehezebb lenne ezt megtenni. Például vannak, akik így gondolkodnak: „Nem kaptam el a vírust és nem is fogom. Beoltattam magam. Nem lettem az első oltástól sem rosszul, nem leszek a másodiktól, harmadiktól sem.”

Sztereotipizálás: az észlelő úgy kezeli a másik személyt, mint egy társas kategória bárkivel felcserélhető tagját, az egyént a csoport tökéletes reprezentációjának tekinti. Például kialakultak bizonyos csoportidentitások az oltások körül. „Alakulóban van egy törzsi jellegű, félig vicc–félig komoly szputnyikos identitás, ami nagyjából az oroszokkal kapcsolatos megszokott sztereotípiákból és az esszenciális népi humorból áll össze: keménység, pia, Putyin, medve, szamovár, Zsiguli.

Reaktancia (Reactance): belső kényszer arra, hogy az ellenkezőjét tegyük, mint amit elvárnak tőlünk, mivel úgy véljük, hogy korlátozni akarják választási szabadságunkat. Ismerősi körből származik a következő példa: „Nekem te ne mondd meg, mit csináljak! Most már annyiszor mondtad el, hogy ne regisztráljak az oltásra, hogy most már biztos be fogom oltatni magam.