Nekem továbbra sem világos az a logika, hogy ha pl. egyszer-kétszer elmentem ételt osztani hajléktalanoknak , akkor milyen jogi vagy erkölcsi szabályrendszer kötelez arra, hogy életem végégig folyamatosan főzzek nekik. Ugyanígy, ha édespaprikát termesztek, 32 bites szoftvert csomagolok, stb. egy bizonyos ideig, abból nekem nem következik, hogy életem végéig kell folytatnom azt a tevékenységet.
Te is tovább termesztenéd az édes paprikádat, ha vissza nem térítendő és nem adóterhelt jövedelmet kapnál érte egy alapítványtól vagy állam bácsitól.
Vagy igen, vagy nem. Onnantól, hogy fizetést kapsz érte, az már egy munka, nem hobbi. És nem vagyok biztos, hogy otthagynám a munkahelyemet azért, hogy bizonytalan rendelkezésre állású állami pénzekből olyasmit csináljak, ami (már) nem érdekel. Természetesen valakit biztosan lehetne találni a feladatra, de akkor még mindig adott a kérdés, hogy miért erre költsünk a közösből, miért ne egészségügyre, stadionra, vagy mittudomén.