( uid_21476 | 2021. 05. 29., szo – 11:37 )

Gondolom engem minosit ez, hogy nem tetszik. Ahogy engem minositene az is, ha egy amerikai film nem tetszik. Vagy ez zene nem tetszene, ami neked meg igen.

Hát igen. Így, ahogy mondod. Az emberek izlése eltérhet és el is tér.  Persze nem mindegy, hogy mennyire!
De attól, hogy az emberek izlése más, meg létezik etalon, hogy mi a jó és mi a rossz. 
Te viszont azt próbálod megmagyarázni, hogy a rossz az nem rossz, hanem csak más. Hogy annak is ér annyit a véleménye, aki hülye valamihez, mint annak, aki meg nem, vagy legalábbis, nem annyira. Egy baj van. Hogy nincs igazad és én ezt be is bizonyítom neked.

Egy zenei mű, egy film, egy ruhadarab, egy tál étel megitélésénél, mondjuk hat-hét ember [férfi] véleménye valószinűleg el fog térni. Pláne, ha az egyik mexikói, a másik tajvani a harmadik olasz, stb. Miért?
Azért, mert más az izlésük, mondod, vagy gondolod te.  Legyen így. De menjünk tovább, nézzük meg, gondosan kiválasztott tíz nő közül, akik között csak egy az igazán szép és jó alakú, hány férfi fogja azt mondani, hogy az az egy néz ki a legjobban?  Valószinűleg mind ugyanarra az egyre fognak szavazni.
Ennél a gondolatkisérletnél látszik, hogy még jelentős kulturális különbözőség megléte esetén is van közös viszonyítási pont és ha ebben a kérdésben van, akkor lennie kell más területen is. 

A szinház véleményem szerint mára egy meghaladott műfaj. A film már rég a földbe döngölte. Hogy még létezik, az az állami csecsnek és erős lobbinak köszönhető. Ettől függetlenül én meg merem kockáztatni, hogy te gyermekként éppen úgy nem  értettél a szinházhoz, ahogy ma sem értesz a szinészethez, mint művészethez.
Amúgy, a színpadi szinészet egészen más, mint a filmszinészkedés. A színpadon más elvárásoknak kell megfelelni. Hangosnak kell lenni, széles gesztusokat kell alkalmazni [a smink is sokkal erősebb], hogy a huszonnegyedik sorban ülők is lássák, hallják a történéseket. Ezt, aki nem akar csak emiatt szinházba menni, észreveheti, ha az M5-ön belenéz egy szinházi közvetítésbe. Érzékelni fogja azt amit leírtam.  De van sok más dimenzionális háttere is a színpadi szinészetnek, nem sorolom.
Mindenesetre, az egész szinházasdi hasonlít egy kicsit a komikus műfajhoz, ahol a gesztusok, a mimika erősen el van túlozva, túl van hangsúlyozva. A filmnek dolga, a színháznak meg nem dolga a tökéletes illúzió megteremtése. 

Abban van valami igazad, hogy a mai magyar szinészek között elég sok a ripacs, de ettől még nem lesz mind az. Na és igen, téged minősít, ha úgy gondolod, hogya mégis mind ripacs, ahogy téged minősít az is, ha a mulatósnak címkézett zenéket szereted hallgatni és kiver a víz még Ravel, Beethoven vagy Mozart nevének hallatán is.
Igen, az izlésbeli különbség többnyire színvonalbeli különbség is. A hozzá nem értés igenis minősít valakit akkor, ha hozzáértőként minősít olyasmit, amihez nem ért.

Akinek az etalontól nagyon eltér az izlése, annak esélyes, hogy egyáltalán nincs is izlése.