( BehringerZoltan | 2021. 05. 29., szo – 05:01 )

> Kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben? Régebben egy idős kolléga ugyanezt mondta de akkor nem foglalkoztam vele különösebben. 

Mellékesen: Mennyiben érvényesíti az érdeklődésedet aktuálisan a korábbi érdektelenségedre való hivatkozás?

Dióhéjban: El tudsz képzelni olyan sátáni szeánszot ahol nagyobb gyalázat történik, minthogy egyik ember a másikká próbál átlényegülni? Ez létszemléletileg egy mélységesen infernális dolog, technikailag pedig úgy válik zavarossá, hogy a színészkedésben összekeveredik annak a képviselete, amit a megformálandó karakter képvisel[t] magával a megformálandó karakter lényének a mímelésével. Ami odáig züllik, hogy modern értelemben a színészi teljesítmény nem valami értéknek a felmutatásában (képviseletében), hanem a mímelésben merül ki. Az elhitetés és az illúziókeltés lényegileg áll szemben az Igazsággal és a Valósággal -  a színész pedig ilyen eszközökkel operál, ripacskodik.

Amúgy a színész a zsidó-létkarakter egyfajta analógiája, formája. Hasonlóan kabaréhoz (minden kabarészerző zsidó) ahol harsányan röhögnek; utánoznak parodizálva; a groteszk, a humor, az irónia, az abszurd, az eltúlzás, a torzítás, a jelentéktelenítés stb eszközeivel megpróbálják a rend és a hierarchia állapotát kikezdeni és felbontani (a felbontást és az ellen-világ megképzését küldetésüknek tekintik) és másnak láttatni a Valóságot, mint ami, úgy a színészet is ilyesmiben mesterkedik, csak némileg szolidabban veti be ezeket eszközöket, de ezen túl lényegi különbség nincs.  

Hogy ontopikok is maradjunk néhány emlékezetes jelenet "hősünk" repertoárjából:

https://www.youtube.com/watch?v=0ay23coqpQg

https://www.youtube.com/watch?v=KF_SwJvZBrs

https://www.youtube.com/watch?v=18XQga0Sbp0