Itt arról van szó, hogy a "vég" mint potenciális lehetőség az ontológiai bukásra, már a materialista szemlélet különböző síkjain is letagadhatatlanul és erősen vészjóslóan megjelent. De ezek a síkok felsőbb síkok olyan értelemben h a létezés lényegétől távolabb állnak. Míg hát spirituális síkon - ami alsóbb sík - ez a fajta vészjósló veszély már korábban, szinte eredendően létezett. De ha csak Rene Guenon: A Nagy Paródia c. értekézésre gondolok, akkor jó 100 év előtt a lehető legmélyebb értelemben leírta és prognosztizálta a bekövetkező eseményeket. Természetesen nem konkrétumaik, hanem lényegük által meghatározottan: hogy fogják a világot minden lehetséges és letehetetlen módon meghamisítani; hogy az egyenlősdi mímelése csak egy technikailag szükséges átmeneti állapot az ellen-hierarchia bevezetéséhez, amikor is az Antikrisztus fog trónra szállni; hogy a tradícióellenesség valójában az ellen-tradíció szükséges bevezetése stb! Érdemes alapos figyelemmel elolvasni!
Ezen vízió alapján a ránk váró megpróbáltatásokkal kapcsolatban semmi okunk nem lehet optimistának lenni! Ez fájni fog! És nagyon-nagyon fog fájni! És gyorsan hozzáteszem, ez már történik - tehát nem olyasmiről van szó ami majd a távoli jövőben valamikor minket nem érintve fog bekövetkezni. Ez már elkezdődött.
Vegyes érzelmekkel fogadom a reformra való törekvéseket! Egyfelől lelkesítő és visszaigazoló, h mások is érzik a problémát. A gondolat, legyen az bármennyire is naiv, h lehet valamit tenni, magával tudja ragadni az embert. De másfelől, ezek az elképzelések csak felszínt karcolgatják. Eleve a gazdaság, mint olyan, materialista felfogásnak is felsőbb szintjéhez tartozik, az abban bekövetkező változtatások bármi csekély kihatással sem lesznek a mélyben zajló folyamatokra. Képtelenség valamit jó irányba változtatni, amit nem érteni teljes mélységében. Ha az emberek értenék, megvilágosodnának, akkor a dolgok maguktól változnának jó irányba. Nem kéne semmit akaratlagosan megreformálni, a megreformálódás spontán menne végbe. De az emberek nem fogják megérteni a dolgok lényegét, mert már annyira roncsolódott állapotban van a tudatuk és a szellemük, h képtelenek az "igazság" befogadására - tisztelet a kivételnek.