Amit mondok statisztikailag igaz, itt van elotted.
Itt van előttem, hogy 44% 1-2 évente cseréli a gépét. Erről beszéltem, csak te nem látod a szemellenződtől.
Nem, mert amit mondasz nem igaz.
Ja igen, tényleg, elnézést, az asztali számítógépek az asztaliszámítógép-földeken az Alföldön, a laptopok pedig a multik divatirodaházainak divatparkjaiba ültetett tech-divatlaptopfákon teremnek, ahonnan a tech-legmenőbb™ tech-divatstartupcég egyik tech-divatokoskonditeremben lábat edzett tech-divatbiciklisfutár tech-divatszüreteli, és tech-divatfutárkodja el fejlődésmániásék tech-divatokosotthonához. Még véletlenül sem 6000 km-ről, Kínából kell idepöfögtetni, újabb és újabb területeket bányászattal szétbarmolni, gyerekmunkával bányászott kobaltot és lítiumot szerezni az akkumulátorokhoz, mindezt elvinni a gyártósorra, ahol tizenkétórázó gazdasági rabszolgák összeszerelik, majd feladni légipostán vagy hajón a versenyképes™ Európába, ahol akkora a jólét™, hogy még a nyugatbuzi balliberálálomvilágban élők által hobbiból Kubához, Ugandához, meg Észak-koreához hasonlítgatott Magyarországon is megengedheti magának hupuék közel fele, hogy 1-2 évente új számítógépet vásároljon.
Pontosan errol beszelek. Nezd meg egy modern (10+ ora) es egy regi (max 3 ora) laptop ujkori uzemidejet ugyanolyan akksival es workloaddal.
Nem erről beszélsz. Én asztali gépekről beszéltem. Te laptopokról, mert abba jobban bele tudod magyarázni az újravásárlásbuzi idealizmusaid. Akkor beszéljünk először a laptopokról. Először is, valóban, laptopok terén lényegesebb a különbség. Én a HP-Compaq 6715B-men, ami maximum 80W-ot fogyast, ha 100%-on pörög a Turion 64 és a Radeon is kb. 1,5 órát tudok dolgozni, 3,5 órát, ha nem hajtom ki. Ez egy 12 éves gép, 5 éves akksival. Egy 2015-ös (6 éves, tehát az általad pazarlónak™ és ez által újravásárlandónak titulált 5+ éves kategóriába eső) Dell Latitude E7450 10 órát bír, ha nincs kihajtva, 8 órát, ha rendesen dolgozik rajta az ember és összesen 2 órát, ha 100%-on megy a CPU és a GPU, mert mondjuk videót renderel. A latpopoknál az agresszív CPU-scaling és a mindenféle perifériák aktív lekapcsolgatása (WiFi, HDD/SSD, fényerőbaszogatás, hangkártyapattogtatás power management-tel stb.) az, amivel ezt el tudták érni. Aminek jelentős árnyoldala is van, pl. a szarul-húgyul megírt, instabil driverek között nincs olyan, aminek valamelyik eltaknyolására ne a power management kikapcsolása lenne a gyógyír.
Visszatérve, az asztali gépekhez. Egy 10. generációs gép nem fog sem fele annyit, sem harmad annyit fogyasztani, mint egy 2. generációs, annyit meg végképp nem, hogy a villanyszámlán is érezni lehessen. Emellett (és ez igaz a laptopokra is), az azonos kategóriájú processzorok a 2. generáció óta gyakorlatilag képtelenek voltak nagyságrendi fejlődést produkálni számítási kapacitásban. 10 év alatt az i5-10400 mindössze 50-60%-ot képes ráverni multi-core kontextusban, és 28%-ot effektív sebességen az i5-2400-ra és azt is csak azért, mert kettővel több mag van benne. 2 évente újravásárolt számítógép az 10 év alatt 5 számítógép. Átlagosan 5-10%-ot nő a teljesítmény évente. Tényleg van értelme 5x újravásárolni a gépet ezek miatt? Pláne, hogy a számítógép bekerülési költsége, a szállítás, az üzemanyag, a rengeteg környezetszennyezés mellett eltörpülnek a valamivel kevesebb villanyfogyasztás wattórái. Az emberek ma divatból és lustaságból vesznek új számítógépet. Divatból, mert erre manipulálták őket a reklámok és a tech-lakájmédia bértollnokok által írt divathasábjai. Lustaságból, mert ha elromlik a laptopban az akksi, mert mindig az ágyon tespedve használta ahelyett, hogy odahúzott volna egy kibaszott tápegységet, hogy ne a merítési ciklusait használja el, amíg kényelmeskedik, akkor az első eszébe jutó megoldás a polcról levehető megoldás: venni™ kell™ újat™. A Tamásnak, meg a Pistinek is van már új. Akkor nekem is lesz. Szólal meg az egó és győzedelmeskedik a józan ész felett.