( Raynes | 2021. 05. 17., h – 19:00 )

Itt nem is a telefonálással van baj, hanem vannak nolifer emberek, akik a munkaidőt azzal próbálják kitölteni, hogy végighívnak minden ismerőst, végig nyalnak mindenhol, megy a kapcsolatépítés, kapcsolatápolás, locsifecsi ezerrel, egész munkaidőben, ha kell, ha nem, pofáját nem tudja befogni, mert unatkozik, nem dolgozik. Tényleg baromi idegesítő hosszú távon. Azzal nincs baj, ha valaki alapvetően dolgozik, és csak szükséges mértékű hívást indít, fogad, azt tényleg ki lehet bírni, ha az embernek van toleranciája, meg felnőtt fegyelme.

A gépelés is relatív, hány ember, mekkora közös helyiségben, milyen billentyűzeten, mennyit gépel. Azért egy gépírónál, főleg ha valami hangosabb, klikkelős mechanikus kapcsolót használ, idegesítő tud lenni az is hosszú távon (főleg, ha nem csak a kapcsoló gattog benne, de valami rugós mechanizmus ilyen pingelős visszhangos hangot hallatt utóhatásként). Én ezért sem használok ilyeneket, mert a saját gépelésem is zavarna rajta egy idő után. Nekem egyébként a gumidómmal sincs nagy bajom, abban is vannak tűrhetőek, ha nem a legalja kategóriát nézi az ember, jobb minőségű gumidóm, lapos billentyűkupak-profil, kis nyomástáv, kényelmes és halk tud lenni. Fordítva is igaz, attól, hogy valami mechanikus kapcsoló, az is tud ócska lenni, vagy mert ócska gyártásszéria, vagy ócska klón, vagy csak szét van nyűve.

Egyébként meg irodában nem mindig csak a zavaró tényező a baj. Pl. nekem volt évekkel ezelőtt egy olyan irodatársam, aki szép csöndben régi slágeres rádiót hallgatott. Alapvetően ugye ezzel nem lett volna bajom, de ilyen halkan, lágyabb zenék, altató hatással voltak rám, néha nem sok hiányzott, hogy arccal lefelé ne aludjak bele a billentyűzetbe, ittam vödörszám a teákat, hogy ébren maradjak.