Nem egészen. Nyilván ez egy rövid összefoglalása annak, amin több ember több hétig dolgozott, nem is ez lett volna a sztori lényege. :)
B2C-ben volt a premium és a free csomag. A free-ben voltak bizonyos limitek, de főleg a UX-t rontotta, a funkcionalitás csak egy-két dologban különbözött. A userek sírtak, hogy nem akarnak captcházni, meg mittudomén, ezért lett a fél eurós csomag, az megoldotta volna a problémát, hogy ne lehessen végtelen free accountot csinálni, és egy crawlerrel lehúzni minden adatot. Előtte a userek tömegei sírtak, szitkozódtak, stb., hogy mekkora kibaszás a captcha, meg a hirdetés, meg a mittudomén. Adtak nekik egy opciót, hogy ne legyen. A panaszkodók közül ha jól rémlik, kevesebb mint tíz (nem százalék, hanem ügyfél) fizetett elő a "kétfilléres" csomagra, de a teljes free ügyfélszegmensből sem hiszem, hogy pár tucat usernél többet érdekelt. (Mondjuk ők nem is panaszkodtak.)
A történet lényege nem az volt, hogy szar-e a szolgáltatás. Lehet, hogy igen, lehet hogy nem. A tanulság számomra az, hogy az elvek addig fontosak a legtöbb embernél, amíg nem kell megadni a bankkártyaszámot. Akkor is, ha csak két fillér az ára, hogy elvhűek maradjunk.