( BehringerZoltan | 2021. 05. 17., h – 03:11 )

Sajnálom, de nem! :( :D
Megnéztem pár videót. Úgy tűnik amit csinál az pusztán szórakoztatás - értsd: nem művészet, súlytalan mert: nem utal vissza a tradicióra. 
Ez ilyen Andre Rieu, Havasi féle idétlenkedés: a zene lerontása arra a szintre, ahol az aluljáró söpredéke v. a zsinagóga közönsége is képes befogadni. Teljesen érvénytelen. Belehallgattam az egyik interjúba is, ahol azt állítja magáról, hogy ő olyan zenész, akinek közlési vágya van, amit a zenén keresztül él ki. Háát nekem nem sikerült megértenem, mi az amit közölni akar! 

példa:  
ilyen lesz amikor a darabot megerőszakolják:
https://www.youtube.com/watch?v=DilBh3Ce2q0

és ilyen amikor a darab megtermékenyítő: 
https://youtu.be/ObJHZOmP3pk?t=274

A különbség nüansznyi? Az utóbbinál, hogy úgy mondjam egészséges erotikus fantáziák tolulnak az ember agyába, az elöbbinél hááááát, amolyan bepisilős, kikötözős, korbácsolós. 

És hát mondjuk a Libertango - bár lehet kellemes, akár felkavaró hallgatni, de -azért nem éppen komoly műfaj! 

A gitárhoz hasonlóan a hegedűt sem ismerem, de a helyeztet még súlyosbítja, hogy eleve előítélettel vagyok iránta a kisebbségi alkalmazása folytán. 

Valahogy pont a lényeg veszik el a szem elöl! Cziffra kényszerűségből játszott éttermekben vagy az éjszakában. Az ő [művészi] életében ez mélypont és nem a csúcs volt. A mélyponttal összevethető produkciók beidézése arról tanúskodik, h nem akarod látni ennek a tragikumát.  

És h mi és miként utal vissza a tradícióra? Ez nehéz ügy! A valóság mozdulatlan. Minden ami mozgás az illúzió része és szorosan kötődve az anyagisághoz elfedi a valóság szellemi meghatározottságát. Azonban a mozgás által mégis megjelenhet a mozdulatlanság. Pontosabban a mozdulatlanság, mint hiány. Ez a művészet, a mozdulattal kifejezni a mozdulatlanság hiányát. Valahogy így történik a visszautalás:
https://www.youtube.com/watch?v=iQfT3luAOKc