Emlékszem, mindig irigyeltem picit a pestieket. Felénk a végeken kisebb volt ám a merítés és a birtokolt gépek diverzitása is rontott a helyzeten. Amikor mindenki C64-ezett, nekem akkor C16-om volt, később lett csak C64-em. Akkor meg már sokan PC-ztek. Suliban viszont Plus/4-esek voltak, és a C16 meg azok között egész jó volt az átjárás.
Az egyik osztálytársaméknak lett C128-a majd' minden lehetséges perifériával. Még mátrixnyomtató is volt a géphez.
Távolabb lakó ismerősökkel meg eleve az üreskazi + másoldlelécci volt a praktikusabb, mert ki tudja, mikor találkozunk legközelebb.
Aztán voltak az apukollégája meg ismerősismerőse források, akikkel sosem találkoztál élőben, csak apu vitte magával munkába az üres kazit, és mindig az ajtóban vártam munka után, hogy megvan-e már. A kért program mellé általában mindenfélével fel volt töltve a kazi, amiről az illető úgy vélte, érdekelhet.
Megmondani nem tudom, mi az oka, de nekem soha nem kellett magnófejet állítani, hogy valamit be tudjak olvasni. Pedig a másolt kazikat is más magnókkal vették fel.
Lehet csak szerencsém volt.
Szerettem azt a kort, és ezeket a gépeket. Talán az irántuk való nosztalgia miatt szerettem annyira programozni a TI-89 és HP 50g számológépeket is.