Olvasva a címet: állattartás, először az állatartásra gondoltam. Sertéstelepek, szarvasmarhák, pulykafarmok, halastavak jelentek meg előttem.
Aztán látom itt mindenkinek a kutyuska-cicuska ugrik be. De nem ám a házőrző kutya és az egerésző macska, amit falun haszonállatként tartanak, hanem a városi gyerekpótlék. Az ilyen állatot tartók többsége (tisztelet a kivételnek) magasról tesz a többi emberre, mivel ő maga embergyűlölő, és a kisállatában éli ki a társas kapcsolat- és szeretetigényét. Próbálj egy kutyagazdit figyelmeztetni, hogy ne hagyja a járda a járda közepén az állat végtermékét, vagy kösse meg a kutyáját, mert nem szereted, ha rád ugrál, körbeszagol. Megnézheted, mit kapsz válaszul. Ez városi jelenség, lenyomata a társadalom állapotának, elidegenedettségének, frusztrációjának. (Autósok dettó, de itt nem ők a téma).