( hajbazer | 2021. 05. 12., sze – 20:47 )

Egyre többen dobják ezeket, mert a 32 és 64 bites csomagok duális fejlesztése plusz erőforrást őröl fel, meg ezek a memóriában egymás mellett futni is extra erőforrást igényelnek, ezért tűzzel-vassal irtják.

Nem ezért dobják, hanem fejlődésmániás, marketing-idealista tévedések okán. A tévedés pedig ott van, hogy a 64-bit a 32-bit teljesértékű utódja. Nem az, hanem egy másik architektúra. Az, ha egy viszonylag kis létszámú, kis erőforrású csapatnak nincs ideje karbantartani két architektúrát, nem baj. Lásd pl. Arch Linux, ahol kivezették az i686-ot, bár mondjuk legalább 10 évig semmi baj nem volt a párhuzamossággal, sebaj, biztos többet csüngenek a Facebookon azóta és kevesebb idő marad értelmes dolgokra.

Egyébként pedig semmivel nem őröl fel nagyobb erőforrást a 32-bites csomagok karbantartása, mint az armel, armhf, arm64, mipsel, mips64el, ppc64el, s390x stb. architektúrák csomagjainak, csakhogy egy párat említsek a Debian által hivatalosan támogatott, nem amd64 architektúráiból. Sőt, a két architektúra hasonlóságából adódóan biztosan kevesebb erőforrást őröl fel.

A 32-bit ellen indított keresztesháború és a tűzzel-vassal irtás valójában a hardverlobbi mellékterméke, amelynek elemi profitérdeke mindent újravásároltatni. Sőt, azóta a Spectre-Meltdown sebezhetőségek okán mindenhol alapértelmezésben engedélyezett CPU-belassítások alkotják az új éráját az erőltetett elavultatásnak, amivel igyekeznek a régebbi 64-bites CPU-kat is újravásároltatni, kidobatni.

Azt pedig már ismerjük a Red Hat elmúlt évtizedében tanúsított viselkedéséből, milyen előszeretettel és arroganciával képesek piaci szereplők hivatásos talpnyalókat és házi influenszereket beépíteni (vagy szimplán csak felvenni és foglalkoztatni) az open-source projektekbe és általuk érdekeket érvényesíteni.