Nekem pl. nem szimpatikus az óradíjas szerződés. Nekem kell valami, mondd meg, mennyibe kerül. Legyen a Te gondod, hogy ezt mennyi idő alatt és hogyan csinálod meg.
Mindig csak a gond volt azokból a megbízásokból, ahol nem egyeztünk meg előre végösszegben.
Analóg példa: amikor a kertemben a füvet lenyíratom, akkor is megegyezünk, hogy tesó, mennyibe' lesz ez a kert.
Nem érdekel, mennyibe kerül a benzin, és nem érdekel az se, mennyi ideig tart. Ezzel már ő logisztikázik.
Egy erősebb géppel simán le lehet fele annyi idő nyírni a területet, mint egy gyengébbel. Ezzel hadd ne én foglalkozzak.
Vagy amikor az autódat olajcserére, karbantartásra viszed, akkor se a műhely rezsióradíja érdekel (honnan tudjam, hány órát számláznak ki egy kuplungozásra), hanem mondja meg, mennyi lesz a munkadíj. Lehet felsorolni lehetséges enyhítő és súlyosbító körülményeket is, amik növelhetik vagy csökkenthetik a végösszeget.
Ha valaki nem tudja nekem egy munka árát tól-ig módon sem előre megmondani, felmerül bennem a gyanú, hogy trükközni akar. Aláaknázódik a bizalom, és onnantól minden sokkal nehezebb.
Az órabéres meló amúgy is sokszor megfoghatatlan: honnan tudjam, hogy nem számlázod ki, amikor redtubra kivered vagy mondjuk azért tart sokáig, mert most csinálsz valamit először és velem akarod megfizettetni a tanulópénzedet?
Ha így van, ha nem: aki nem mozog otthonosan a témában, abban ilyen kérdések felmerülnek. Míg ha obfuszkálás nélkül végösszeget mondasz, egyrészt úgy érzi nem ő viseli a kockázatnak ezen részét, másrészt sokkal könnyebben be tudja lőni, rád van-e szüksége.