Sztem túlreagálod!
Persze a konfliktus valójában mélyebb, mint ízlésbeli, meg udvariassági kérdés. Tehát nem arról van szó, h az egyik szereti a spenótot, a másik meg nem. Azért bántó rámondani valaki kedvencére, hogy ócska, mert ezzel az illető identifikációja kérdőjeleződik meg - még ha ez nem is állt a közlő szándékában, hanem ellenkezőleg, akkor is. De nem vagyunk már gyerekek megsértődjünk ilyenen, nem?
Számomra annyiban tekinthető bármi érvényesnek amennyiben az visszautal a metafizikai tradícióra. Így a művészetekben is ez a zsinórmérték. Hogy ez a visszautalás miként történik az logikailag nem értelmezhető, nem is tudom egzaktul leírni. Érezni h benne van v.sem. A jazz általában véve kívül esik ezen, mert nem h nem visszautal rá, hanem egyenesen ellenében működik, létezik. Hangsúlyozom: általában véve! Épp ezért kell nyitottnak maradni mert bele lehet futni, h mégiscsak benne van ez a bűvös dolog.
Ha nekem nem tetszik, de látom, h a másik szereti, akkor megpróbálom rávenni, h próbálja meg elmondani/megfogalmazni h mi az ami miatt szereti. Ezt a mozzanatot kulcsfontosságúnak érzem! Legyen meg arra az igény, h próbálja megérteni miért tetszik v. sem valami neki! Ha elindul ezzel kapcsolatban egy párbeszéd, akkor az identifikáció már nem pusztán a mű jelképként való felmutatásával fog megképződni, hanem inkább az ahhoz kapcsolt és vitára bocsátott gondolatok által - ami üdvösebb, termékenyítőbb és intellektuálisan vonzóbb jelenség.
Tehát sosem lesz véglegesen, kristálytisztán érthető a dolog, de maga a törekvés, h érthetővé próbáljuk tenni lenne a kívánatos!