( renard | 2021. 05. 09., v – 10:00 )

én szeretném megszeretni Szabó zenéjét!

Miért? Mert mások azt mondták/írták, hogy az jó? A Wikipédián róla olvashatók nem azért íródtak, hogy azokat elolvasva késztetést érezzenek az emberek, hogy nekik meg kell szeretniük Szabó Gábor lemezeit, hanem azért, mert Szabó Gábor valóban nagy hatással volt korának gitárosaira, elismert és sikeres szerző és előadóművész volt, elérte azt a szintet, hogy szülessenek róla írások. Hallgasd a lemezeit, ha tetszik, ne hallgasd, ha nem tetszik. Szabadon választhatsz, a zenehallgatásban nincs kényszer (legalábbis nem sok értelme van).

 

Ezek releváns kérdések, nemde?

Ezek inkább erőltetett kérdések, sokszor szerepel bennünk a "kell". Ha nem vagy zenekritikus, akkor neked nem kell olyan zenét hallgatnod, amivel nem szerzel magadnak örömet. Mi vehetne rá engem arra, hogy otthon, egy kényelmes fotelben ülve, a saját szabadidőmben olyan zenét hallgassak, ami irritál, felbosszant, esetleg untat? Ha ráérek zenét hallgatni, akkor azt azért teszem, hogy szórakoztasson, ha olyanba futok bele, ami nem tetszik, vagy a te szavaiddal kifejezve "nem értek", akkor váltok másra.

 

Cziffra zongorajátékáról egészen bizonyosan ki lehet jelenteni, hogy virtuozitás tekintetében az egész világon a legjobbak közé tartozott, ha épp nem az volta legjobb.

Értem. Ismerem régóta én is, most nemrég rá is csodálkoztam, hogy milyen öreg vagyok, hogy az a Cziffra György, akiről fiatalon hallottam először, már 100 éves lenne. Ugyanakkor rengeteg zongoraművész és más hangszereken játszó művészek is vannak még a világon, akik szintén kiválóan játszanak a hangszerükön, és mivel a zene nem arról szól, hogy versenyeznek egymással a zenészek - még akkor sem, ha született olyan fogalom, hogy zongoraverseny :) - így nem kizárólag csak azokat szabad hallgatni, akik a legvirtuózabbak, mert a zenének nem ez a szerepe, a zenét nem ezért élvezzük és szeretjük. Liszt Ferenc híres volt arról, hogy igyekezett olyan műveket írni, amiket az ő korában szinte csak ő volt képes eljátszani az elképesztő virtuozitásával, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek a legkedveltebb művei a hallgatók számára.

Snétberger Ferenc mondta egyszer egy interjúban, hogy sokszor elcsodálkozik azon, hogy huszonéves korában miket játszott, milyen gyors, milyen virtuóz volt a gitárjátéka, viszont a mai fejével ez már nem igazán tetszik neki, nem talál benne olyan zenei értékeket, amiket manapság próbál közvetíteni már sokkal érettebb szerzőként és előadóként.