( _Franko_ | 2021. 05. 08., szo – 09:13 )

Ami fontos adat, azt mindenképp tükrözött módon illik tárolni és amellett pedig normális/rendszeres mentést (a ransomware világban inkrementálisat) illik készíteni. Amilyen jól hangzik, ezt nekem sem sikerül hoznom desktopokban, nincs energia meg ennyi zseton a földön (vagy notebook és ott ritka a kétdiszkes opció).

Én két dimenzió mentén osztályozom a dolgaimat: fontos - nem fontos és reprodukálható - nem reprodukálható:

a, fontos és nem reprodukálható: real-time felhős mentés + egy helyi + kettő remote mentés (rokonoknál van egy-egy USB HDD, ha arra járok, rádugom és megy egy mentés); ezek leginkább személyes dolgok, amelyeket kiválogatok; mindösszesen 5-10 GB.

b, fontos és reprodukálható: egy helyi mentés, hogy ha baj lenne, akkor gyorsan helyre tudjam állítani, de ha elveszne, akkor több idővel ugyanazt helyre tudom állítani; ezek leginkább munkához szükséges dolgok; 50-100 GB körül.

c, nem fontos és nem reprodukálható: egy helyi mentés; minden olyan személyes dolog, amit nem töröltem, mert hátha jó lesz, de nem került bele az a, kategóriába és nem sírnék nagyon, ha elveszne; 750-1000 GB körül.

d, nem fontos és reprodukálható: CD-ről MP3 gyűjtemény, letöltött filmek, szerverekről mentések, satöbbi, nincs mentés, illetve egy jó része külső HDD-n van (1-2 TB).

--

Ami a hátránya, hogy kell foglalkozni a szelektálással, de idővel rááll az ember keze, hogy egyrészt nem csinálok 1200 fotót és 30 perc videót egy kirándulásról, másrészt ha mégis, akkor kiválogatok belőle annyit, amennyit mondjuk megnéznék, ha más mutogatja a fotóit. Igen, van az a szorongás, hogy "jajj, mi lesz, ha pont olyat törlök le, ami fontos", de le kell szarni, egyébként is egy csomó dologról maradsz le, mert 1200 fotót és 30 perc videót készítettél a kiránduláson ahelyett, hogy kirándultál volna és felesleges egy nagy digitális szemétdombon ülni, hogy majd egyszer kiválogatom.