A magyar munkavállalók többsége a Maslow-piramis második lépcsőjének az alján tengődik. A multis cégvezetők meg a negyedik lépcsős faszságot próbálják a csocsóasztallal, játékszobával, teniszbérlettel és társaival a torkukon lenyomni. Jó okkal. Ez kerül legkevesebbe. Régi dolog, hogyha a dolgozóidat létbizonytalanságban tudod tartani, akkor nem mennek el a cégtől. Erre épít majd minden cég.
Ugye, ez meginte egy kettősmérce jellegű dolog, a cégvezetők kvázi kartelleznek a Hays jellegű cégeken és a szakszervezeteken keresztül a piaci fizetésnek az alacsonyan tartására, miközben a dolgozók jogi és egyéb eszközökkel a sötétben vannak tartva.
Bocsi, mikor egy multi terméke szinte világszinten ugyanazon áron megy el, akkor elvárható, hogy a dolgozói is azonos szinten legyenek bérezve. Ezzel szemben, a tipikus megoldás, hogy szegényebb országok hátán vannak a gazdagabbak munkavállalói etetve.
Céges adatokat ismerem, az olyan 40-45%körül fluktuál. És ez egy K&F cég, ahol mérnökök dolgoznak és "elméteileg" piaci bérezést kapnak az emberek. Valamiért a gyártásban nem készültek ilyen felmérések...
Most kiemeltél két szélsőséges példát az eloszlási görbe két végéről. Gratulálok, én is ismerek ilyent, van köztük hupper is. Koncentrálhatnánk kicsit a normál eloszlás közepére?