( hopehely | 2021. 05. 03., h – 15:08 )

"A linkelt cikkben arról van szó, hogy a minimálbért emelték volna, ami a lakosság egy kisebb részhalmazát érinti csak. Te arról beszéltél, hogy mindenki behúzza a +20 százalékot. :)"

Kérlek olvasd el még egyszer. Biztos vagyok benne, nem csak ennyit írtam.

Melyik ország?

pl.: Spanyolország több részén és megkockáztatom Szlovénia

Spanyolország nem a legjobb példa. 1100-1200 eur kell a megélhetéshez. Miközben gyakran csak 900-950 eur-t keres egy takarító. A helyzet Magyarországgal ellentétben akkor sem reménytelen, mert akadnak 1000-1100 eur-s takarító állások is.

Megélni.:

Érdekes téma. Nálunk előszeretettel szokták elmismásolni a kérdést. Illetve kiváló alap a gyanúsítgatásra. Mondván más megél xy összegből és biztosan benned a hiba. Hát nem, mert Magyarországon az emberek a fizetésükből és a kapcsolataikból élnek. Már meg se lepődöm ha párom számít a jövedelmemre. S most nem az egyenlő költségmegosztásra gondolok. Hanem arra, hogy ha valaki felnőtt főállásban dolgozó ember létére ki van szolgáltatva a másiknak. Mert nélküle még a hónap végéig se jönne ki.

Szerintem a minimum: Az alapszükségletei nagyjából mindenkinek hasonlóak. Kezdeti kiinduló pontnak azt hiszem a https://www.numbeo.com/cost-of-living/in/Budapest egészen jó iránymutató. Erre jönne rá egy átlag lakás bérleti vagy amortizációs és hitel költsége + ideális esetben 20% de minimum havi 25e tartalék a hétköznapokra. Plusz, bár nem a megélhetési alapköltségek része de elengedhetetlennek tartom a nyugdíj élőtakarékot. Mivel a dolgok jelenlegi állása szerint hiába vonják le a fizetésből, nem lesz elegendő a nyugdíj.

Ezzel szemben nálunk a cégek nem a dolgozóik költségeit számolják, hanem csak azt nézik mennyivel tudják megúszni a dolgot. Mennyit fizet a konkurencia. Viszont számomra érthetetlen, hogy akarnak hosszútávon alkalmazni valakit, ha az illető ráfizet a munkára. Az üzletben elképzelhetetlen, hogy csupán a termelési költség felét fizetnék ki. Viszont a dolgozótól ezt várják el. Abszurd helyzet.