De (szintén fentebb írtam) a feleségemnek igenis megéri az, hogy a másfél óra helyett 20-25 percet utazzon pláne úgy, hogy még a napi bevásárlást vagy a gyerekért való beugrást is meg lehet oldani útközben.
Ez is egy döntés, hogy mindenféleképpen ott kell-e dolgozni és mindenféleképpen ott kell-e lakni, ahol. És persze kérdés, hogy az ember csak kifogásokat gyárt és esze ágában nincs változtatni a kényelmes és megszokott életén vagy valóban úgy érzi, hogy nem helyes és nem jó, amit csinál, meg akarja oldani a helyzetet és aktívan keresi a megoldásokat. Mert nem mindegy a hozzáállás sem.