( jailhouse | 2021. 04. 28., sze – 14:47 )

Köszönöm!

 

Igazából már pár éve felébredtem, miután rájöttem a tudomány nem tud segíteni rajtam :) A történet nagyon dióhéjban: Gyermekkorom óta nem volt rendben az egészségem. Alapvetően 2 tünet kísért végig: migrén és szívritmuszavar. Vakon bíztam a fehérköpenyesekben, minden lézető vizsgálatnak alávetettem magam, de az állapotom csak rosszabbodott. Pedig 4 évet egészségügyi informatikában dolgoztam ( akkor azért már kicsit kezdtem szkeptikus lenni a "szaktudásukkal" kapcsolatban ). 5 éve eljutottam oda, hogy a lépcsőn nem tudtam felmenni, 20 méter séta után meg kellett állnom. Kardiológia sürgősségi: olyan betegségem van, amivel kb. még 5 évet élhetek. Egy marék gyógyszert kell szednem életem végéig. Nem fogok azzal tovább élni, de enyhíti a tüneteket. Na akkor vettem kézbe az irányítást. Napokon keresztül tudományos publikációkat, közleményeket olvastam. Rájöttem végül mi a problémáim alapja. Magamat kezelem. Tökéletesen érzem magam, letelt az öt év ( kb egy hónapja ) erőnlétem olyan mint 20 éves koromban, futok, focizok, gyakorlatilag fáradhatatlan vagyok. Gyógyszert csak alkalmanként szedek a kb. 2 hetente jelentkező migrénemre ( az addigi heti 3-4 helyett ) egy kis kalmopyrint, ami amúgy is kötelező már 40 felett. 

Szedek viszont egy csomó vitamint, táplálékkiegészítőt például. Egy időben a családban én voltam a legbetegesebb. Képes voltam augusztus közepén több hétig lázasan feküdni.Mindenféle hasmenéses dolog is állandóan utólért. Na ezeknek is utána mentem, ezekre is találtam egy csomó módszert. Most ha a szűkebb családban mindenki beteg körülöttem ( ami ritka, mert őket is én látom el tanácsokkal ) én akkor is egészséges maradok, néha egy kis orrfolyást, torokkaparást leszámítva.

És igazad van az emberek kifordultak magukból, teljesen elment az eszük. Én már az idiótákkal nem is vitatkozom. Minek? Ha a 65 év alatti, egészséges, nem elhízott korsztály számára gyakorlatilag az influenzánál veszélytelenebb vírusra ők mindenáron a kisérleti génterápiát tartják a legjobb megoldásnak, akkor azt hiszem tényleg nincs miről beszélgetni. Még leírni is szörnyű.