Itt a szemcukorka, pénzlehúzás találkozása van a gépészettel.
Első probléma az átlátszóság és a design. Ehhez polikarbonátból gyártott aklatrészeket csinálnak, ami híres arról, hogy redkívül rosszul ragasztható idegen anyaghoz. Ráadásul a hőtágulási együtthatója sem egyezik a rézzel vagy alumíniummal, ezért a tömiítésen mozogni fog minden egyes hőciklusnál. Ezután jön az, hogy az olcsó gyárthatóság és a hűdehépészeti kinézet miatt a polikarbonát lemezt egy tucatnyi csavar tartja össze. Itt sok múlik azon, hogy aki összerakja az a csavarokat megfelelő sorrendben és nyomatékkal húzza meg. A magad által összeszerelhető hűtőkitek legtöbbször, szó szerint, itt véreznek el. Az olcsósítás és a rossz mechanikai tervezés miatt (az átlag alaplap és videókártya nem extra súlyok cipelésére van tervezve) a hűtőnek könnyűnek kell lennie, ami az anyagvastagságok rovására meg.
Faramuci módon, a mostanában használt 1/4"-os csőcsatlakozások még jók is lennének (én még emlékszem FESTO csatlakozós kitekre), ha az áltátszó PVC csöveket fogó szorítók nem lennének rövidek, plusz nem ezeket a böszme vastag csöveket használnák. Újabb gépészeti öntökönlövés, mikor a csőcsatlakozókat akril blokkokba kell becsavarni. Ez különösen jó, mikor az akinek be kell csavarnia egy mezei kocka, nulla gépészeti háttérrel és vagy ferdén kapatja bele a csatlakozót, vagy túlhúzza megrepesztve azt.
A merev csövek (tipikusan akril) újabb vicces dolgok. Ezekel pontosan kell dolgozni, nagyjából tizedmm-es nagyságrendben. Nem hajlíthatod túl közel a fittinghez, mert oválissá váli és az O gyűrű nem fog tömíteni alatta. Nem vághatod ferdén, mert az O gyűrű nem fog tömíteni. És ha már a vágásnál tartunk, nagyon figyelni kell a forgácsokra és a vágási élek tisztítására. Hajlításnál nem mrlrgítheted túl, és nem melegítheted alul. Az előbbi esetben berogyik, utóbbiban mechanikai feszültség marad benne és repedezhet. Hajlításoknál, a szögeknek, vágásoknál a hosszoknak stimmelnie kell. Nem lehet, hogy "majd a fitting behúzza", mert vagy a vasat fogja tekerni vagy a cső fog idővel repedni. Mondjuk itt is van fejlődés. Volt a kezemben olyan PMMA cső, aszem talán Corsair, ami 50-60 fok fölé melegítve egész rugalmassá válik, magyarán egy-két óra járatás után kidolgozza a mechanikai feszültséget magából.
Végül, örök kedvencem, mikor a folyadékhűtéses konfig aljába betesznek egy léghűtéses tápegységet. A folyadéhűtésnek a lényege az lenne, hogy képes nagyon kicsi területről, nagy hőmennyiséget elszállítani és nagy felületre szétteríteni, ezáltal kicsi levegőárammal lehet ugyanazt a hűtést elérni. (A PC vízhűtés is levegős hűtés, mert a folyadék csak hőszállító közeg. A hőleadás a hűtő és a környezeti levegő közt történik.)
Mindennek ad egy fejlövést, amikor a harmadik legnagyobb hőtermelő egységet a házban továbbra is kisfelületű levegős hűtéssel látjuk el.
Egyébként hobbinak, alacsony zajterhelésű, vagy nagy sűrűségű gépek építésénél jó és néha megkerülhetetlen. Csak épp ésszel kell csinálni.