Azaz "b" tervként lőcsöli rá az üf.-re a visszajuttatást
Továbbra sem látom, hogy ez az érdekviszonyokat mennyiben változtatja meg. Az előfizetőnek nem igazán fűződik érdeke hozzá, hogy az eszköz visszajusson a szolgáltatóhoz. Két eset lehetséges: vagy ér annyit a szolgáltatónak, hogy elmenjen érte - akkor menjen. Ha nem megy el érte, akkor nem ér ennyit az eszköz, és akkor teljesen indokolatlan és egyoldalú elvárás az előfizetővel szemben, hogy egy értéktelen szart a saját költségén (ami simán összemérhető lehet a termék valódi értékével) juttasson vissza a szolgáltató számára.
akkor a felügyleti hatóság sem engedte volna hatályba lépni
A "felügyeleti" hatóság, amely ilyen kérdésben jogosult dönteni, azt úgy hívják, hogy magyar bíróság.
Amire te gondolsz, az a hatóság csak arra rendelkezik felhatalmazással, hogy a szolgáltató számára előírjon kötelezettségeket. A másik irányban nem írhat elő semmit kötelező jelleggel, azaz nincs döntési jogköre arra, hogy kinyilatkoztassa, hogy valami szerződéses feltétel biztosan nem sérti az előfizető jogszabályban biztosított jogait, erre csak a bíróság jogosult (ezt már csak onnan is lehet tudni, hogy a hatóság eljárásában csak a szolgáltató az ügyfél, ő támadhatja meg a hatóság döntését, őt köti a hatóság döntése).