Szerintem a korlátozással két gond van:
- Van az az embertípus, aki mindenáron túl akar járni az eszén, pedig különben talán eszébe sem jutna.
Ennek az a pszichológiája, hogy ha szorul a hurok, igyekszel kihúzni a fejed. A racionalitástól teljesen függetlenül.
- Aki korlátok között van, jobban elengedi magát; implicit módon úgy érzi, hogy ezt megteheti, pont a korlátok miatt.
Az én (egyáltalán nem reprezentatív) mefigyeléseim azt mutatták az évek során, hogy akiben tudatosul, hogy rajta múlnak a dolgok, nem fogja senki megvédeni a saját hülyeségétől, azok az emberek jobban teljesítenek szinte bármilyen feladatban.
Azok fognak felnőttként, felelősségteljesen viselkedni, akiket felnőttként is kezelsz.
Akit hülyegyerekként kezelsz, az ehhez a szerephez fog ,,felnőni".
Ez, amiről Te beszélsz, egy kapitális katasztrófa, egy komplett tévút.
Tipikusan a műszaki emberek gondolkodnak így, ami érthető: hiszen ő az emberekhez nem ért, de még egy szenzort oda tud tenni. Csak az nem fog megoldani semmit, pusztán áthelyezi az aktuális problémát egy másikba.
Szerintem.