( Hiena | 2021. 04. 17., szo – 13:51 )

Erről egy vicc jutott eszembe: Bankárok konferenciáznak Párizsban a Szajna partján. Épp szünetet tartanak és látják, hogy egy fulldoklót hoz a víz. Gyorsan kimentik és próbálják élesztgetni, mikor odaszáguld hozzájuk egy TVstáb. A riporter elkezdi kérdezgetni a bankárokat, hogy mit ajánlanak a befektetésre a nézőknek. Tudatlanul odafordul a kimentett emberhez:
-Mondja, Ön, mit ajánl a nézőknek? Mit vegyenek?
-Levegőt! - nyögi a vízbefúlt

Anti autofetisiztaként, teljesen jót kérdezel. Nem tudok jó választ adni, nem is akarok, mert annyiféle igény és opció van jelen. Magánszemélyként, személyautó tartása mindenképp bukó. A kérdés az, hogy mekkorát buksz rajta. Látszólag, jobban megéri a márkásabb, magasabb osztályú kocsit fenntartani, csak épp ezeknél az autóknál jelentősebbek a költségek is. Amit megspórolsz a továbbértékesítésben, elveszíted a fenntartásnál és komolyabb a lutrid egy baleset vagy egy meghibásodás esetén.
Jelen pillanatban, nincsenek jelentős különbségek sem minőségben, sem egyéb tekintetben a piacon lévő modellek között. Azok a pluszok, extrák amik megjelennek a kategóriák között olyan kényelmi és design elemek amik az autó alapvető működéséhez, funkciójához nem tesznek hozzá. Cserébe, ugyanezen extrák növelik az autó komplexitását, újabb és újabb hibalehetőségeket hozva be. Azok a mechanikus hibák, amik 30-40 évvel ezelőtt megvoltak, jóval ritkábbak lettek, cserébe jött kismillió elektronikai hiba. Régen egy beragadt szelep tönkreverte a motort, ma megteszi egy elszálló szenzor. Emiatt ma előpfordul, hogy egy olcsóbb, fapados modell az életciklusa második felében kevesebb fejfájást fog okozni.
Az autók többsége családokban, azonos alkatrészbázissal gyártják úgy, hogy a kategóriák között átfedések vannak. Az árcimkében meg a gyártás helye és a grillrácsra tett plecsni jelenik meg.