Legyen meg itt is..
"Fordítsd rájuk a puska csövét!
Avagy golyóstoll a valagába
Öt nap múlva kinyitnak az általános iskolák és az óvodák, egymillió gyerek és száznegyvenezer pedagógus találkozna nap mint nap hat-nyolc órán át, a bolti előírásokhoz képest tízszeres zsúfoltságban. Ott lesz még velük néhány millió vírus, a jóféle brit fajtából, amely már gyerekeket is képes kórházba vagy a sírba juttatni. A szüleiket pedig pláne, ahogy a tanáraikat is, akik attól még nem védettek, hogy egy hete megkapták az első adagot.
Mindez a járvány tetőzésekor, napi két-háromszáz halott mellett, védelmet adó oltottság nélkül – részben mert nem volt még második dózis, részben mert sok százezer embert szecsuáni mártással sikerült beoltani.
A középkorban szokás volt az ostromlott várba oszló tehéndögöket katapultálni, abban a reményben, hogy a védők csak elkapnak tőle valami kórságot. Nem jegyeztek fel azonban olyan esetet, amikor a várkapitány minden követ megmozgatva maga csempész be dögöt a várba az ostromgyűrűn át, hogy megfertőzze a sajátjait.
Ja hogy szarul működik a digitális oktatás? Egy év alatt se készültek el a segédanyagok, módszertanok, képzések? Ja hogy nem számíthat segítségre, aki a gyerekeire vigyáz otthon? Hát igen, ezt is a várkapitány baszta el, csak rajta múlt, senki máson. Van emiatt morgolódás, de ez még nem indokolja, hogy közéjük vágják a dögöt.
Lenin elvtárs, ugyebár, a gyerekek közé lövethetett volna, de annyira aranyos volt, hogy nem tette. Orbán Viktor komolyabban veszi a labdaügyeket, és hajlandó lövetni miattuk. Európa-bajnokság, vagy halál! A mások halála, természetesen, mindig.
Hát most már nem a morgolódásnak van ideje. Eddig is elviselt eleget tanár, diák és szülő. Totális központosítást egymást váltó idióták alatt, selejt tankönyveket, elmaradott módszereket és felszerelést, egyetemek lerombolását és elfoglalását, kontraszelektált tankerületi lófaszjóskák pattogását. Konfliktuskerülésből, konformizmusból, félelemből, az alávetettség elfogadásából. Belenyugodtak, hogy itt ilyen az élet.
Most viszont nem ilyen vagy olyan életről van szó, hanem halálról. Az élet hiányáról. Tüdő nélkül még az alávetett, engedelmes, nyomorult élet is úgyszólván lehetetlen, tehát a vírusviharban egyetlen ésszerű döntés létezik: megtagadni a parancsot.
Küldd a pokolba a tisztjeidet / Fordítsd rájuk a puska csövét! – javasolja a Vörös Csepel című induló azoknak, akiket értelmetlen háborúba küldenek. Mindegy, mit akar az államtitkár-kugli, mindegy, mit mond a steril tankerületi irodából magyarázó senkihelyettes, az is mindegy, mit motyog a csontokból felpislantó félhülye miniszter. Nem is kell ide Vörös Csepel, elég annyi, hogy: golyóstoll a valagába! Sajnos a tanároknál puska nincsen, és az esernyőt is becsukták már régen, de annyi erejük talán van még, hogy a halált azért ne vállalják.
Ha nekik nincs, legyen a szülőkben és a diákokban. Bemenni oda, onnan hazavinni a vírust, aztán tippelgetni, gépen van-e már papa és mama: ez nem dicséretes engedelmesség, hanem bűn. Lehet beírni az igazolatlant. Lehet lobogtatni az osztályozóvizsgát – majd megcsináljátok Wikipediából és Youtube-ról, ha muszáj. Tudni fogja minden rendes tanár, nem az a lényeg idén, érted-e a sav-bázis reakciót, hanem hogy él-e még az anyád. Minél többen mondanak nemet, annál eszköztelenebb a hatalom – és végül menekülőre fogja. Igaz, kár lenne hagyni, hogy elszaladjon büntetlenül.
Nemet mondani: ennek van itt az ideje, végre egyszer, egyértelműen. Emlékezzünk rá jövő ilyenkor is. Érezzük meg az ízét. Lehet nemet mondani, lehet lázadni. Sőt, érdemes. Az életed múlik rajta. De hát tudtuk előre, hogy egyszer választani kell kormány és becsület, kormány és élet között.
Ma az iskolakerülés hőstett. Rajta!"