( enpassant | 2021. 04. 14., sze – 13:35 )

Van rá megoldás.

A pajzsmirigy problémák egyik fő oka minden esetben a jód hiánya és így a jód hiányos táplálkozás ajánlása biztos katasztrófát fog okozni idővel (az egy másik probléma, hogy pajzsmirigy hormon tartalmú gyógyszerek szedése mellett az értékek jobbak lehetnek jód hiányában, de a probléma okát ettől még egyre tovább fokozza a jód hiánya).

Pajzsmirigy probléma esetén akkor most szedjünk vagy ne? Mennyit?

Az ideális, ha minél több jódot szedünk, ami még nem okoz romlást a labor értékeken. Jód szedés előtt fontos, hogy a szelén szintünk rendben legyen (és lehetőleg a magnézium és C-vitamin szintünk is). Ha nem szoktunk gyakran szelén dús élelmiszereket fogyasztani (a máj, minden sós vízi eredetű hal/herkentyű és a mustár jó szelén forrás), akkor szedjünk 2-4 hétig 200 mcg szelént például szelénes élesztő formájában. És legalább napi 2000 mg C-vitamint (de eloszlatva a nap folyamán) + 200-400 mg elemi magnéziumnak megfelelő mennyiségű jól felszívódó magnézium-vegyületet (pl. Mg-laktát/biszglicinát/aszkorbát/orotát formában). Ezután már biztonsággal szedhetünk 225 mcg jódot, amit később akár tovább növelni is érdemes lehet. A jód szedés elkezdése után a szelént már le lehet csökkenteni 100-120 mcg-ra (szelénben nem dús táplálkozásban is van 50-100 mcg jellemzően). Fontos, hogy minden pajzsmirigy beteg vagy akár pajzsmiriggyel nem rendelkező ember legalább 225 mcg jódhoz jusson naponta. Amennyiben a szelén szint optimalizálása ellenére is bármi érték romlana a jód szedéstől (erre nagyon pici az esély), akkor a glutén elhagyása valószínű megoldja. Ha az sem, akkor a hüvelyesek, Neu5gc tartalmú élelmiszerek (emlősök), burgonya-félék családjába tartozó élelmiszerek elkerülése már biztosan megoldja (azaz egy autoimmun protokoll táplálkozás, AIP).