Kb minden.
- Nehezebb elhatárolni a munkát a privát szférától
- Fordítva is működik, a magánélet is beszivárog a munkába, lásd a "ha már úgyis otthon vagy" kezdetű szöveget :)
- A munkaeszköz még csak-csak, bár szerintem brainstormingra semmi nem übereli a flipchart melletti közös ötletelést
- Ami eddig <1 órás meeting volt, mondjuk megtervezni részletesen egy feladatot, ez most egy több órás gigameeting, amin a többség kikapcsolt kamerával és mikrofonnal ül csendben - ez sajnos rám is átragad ahogy telik az idő
- Jönnek a végtelen Teams threadek olyan témákban, amit eddig meg lehett beszélni addig amíg kimentél kávéért meg vissza
- Mentálisan leépül az ember imho, az extrovertáltak nagy része legalábbis biztosan, de el tudom fogadni, hogy ebben a szakmában mi vagyunk kevesebben
- szerk: ugyan nem különösebben visel meg anyagilag, de ide vehetjük még a rezsit, amit eddig a cégek fizettek, most mi, de mégsem látok ilyen sort a bérjegyzékben :)
- szerk 2: sok embernél a HO munkakörnyezet nem compliant sem jogszabályi, sem egészségügyi szempontból
Őszintén szólva ezzel a kötelező HO-val a tököm tele van. Heti egy napot szoktam előtte otthon lenni, általában okkal (csomag, netes bevásárlás, stb.), esetleg valamivel többet, ha tudom hogy nagyon koncentrálós feladatim vannak, de szerintem pszichológiailag ez nem egy jó irány. Vagy legalábbis nem ismerjük a hosszú távú hatásait. Ráadásul én egész jó helyeken dolgoztam eddig, nem volt nyűg sem az irodai környezet, sem a kollégák (nem-)jófejsége.
Abba már bele sem megyek, hogy aki mondjuk a középiskolai, egyetemi éveit tölti bezárva, azzal mi lesz mentálisan.