Komponens redundanciát mindkettő nyújt. SR-IOV-nál NIC1 VIF1 mappol vEth1-re a routeren, NIC2 VIF1 vEth2-re, ebből bond-ot is csinálhatsz és mehet fölötte a BGP. Van pár gotcha, de a fenti videó részletesen kitér erre is.
VPP pedig alapból csinál egy virtual Bond uplink interfészt a két NIC-re és a router-en elég csak egy virtual interfész a VPP router felé. Ha jól belövöd a CPU és NUMA policy-t, storage redundanciát, stb. akkor egy vason belül stabilan redundáns leszel. Ezután pedig a szolgáltatástól függően tudsz csinálni site redundanciát. Maradva a BGP példánál leteszel még egy ugyanilyen szervert ugyanoda, ahol a fizikai router pár is lenne (másik DC, másik szoba, stb.) és BGP AS path prepend és local pref-el szabályozod ki a primary. Metro Ethernet szolgáltatás esetén meg L2-ben látnia kell egymást a két virtuális hálózati eszköznek, akár ugyanazon a dwdm vonalon amin az elosztott storage meg compute cuccok mennek.