( pink | 2021. 04. 08., cs – 13:38 )

Alapvetően egyetértek az elveid gyökerével, magam is azon a párton vagyok, hogy hosszabb termék életciklus (úristen, de rühellem ezt a kifehezést) kellene. Ami egyrészt a jó rendszertervezéssel, másrészt (egyes terméktípusoknál) a javíthatóságra való tervezéssel valósulhat meg. Egy autónak pl. 25 évig szerintem simán mennie kellene.

Ennek legnagyobb gátját az árversenyben látom, ami 99%-ban az árcédulára optimalizál és nem az életciklus alatti összköltségről szól a történet. Ez pedig az emberi természetre, szokásokra vezethető vissza. A ,,multik" viselkedése szerintem itt többé-kevésbé kényszerpályán mozog. Abban igazat adok, hogy a nagyvállalatok növekedési kényszere egy zsákutca a társadalmi előnyök szempontjából.

De itt most kicsit fordítva ülsz a lovon, mégpedig vagy azért, mert elvakít az indulat, vagy pedig egyszerűen nem tudsz eleget ezekről a dolgokról.

A kriptónál pl. az optimalizációkkal fordítás konkrétan ahhoz vezet, hogy az implementáció széthekkelhető a picsába side channel attack-eken keresztül. Nincs ebben semmi összeesküvés valamint az opt nélküli fordítás messze nem hoz annyi hendikeppet, hogy egyáltalán megérezd.

A mikrokódos működés sem arról szól, hogy  nem baj, majd később javítjuk. Architekturális korlátok, döntések vannak. Egy komplex processzor(család) fejlesztésekor könnyű szopóágra kerülni, ha bizonyos döntéseket rosszul hozol meg.

Helyesen felismersz folyamatokat és jelenségeket, ezeket azonban utána megpróbálod mindenbe belemagyarázni, mindenre ráerőltetni. Pedig nem mindig és mindenhol csak erről szólnak a dolgok. Egy csomó dolog magára az emberi alaptermészetre vezethető vissza, amit a marketing még jól fel is korbácsol és ki is aknáz, míg az oktatás nem fordít elég figyelmet és energiát, hogy bizonyos alapvető összefüggéseket, csapdákat megtanítson.

Mondom, nem vagy Te rossz gyerek, csak túl sokat pofázol és így keveset hallgatsz, pedig a hallgatás is hasznos, mert mindig lehet tanulni olyankor valamit.
Magam is hajlamos vagyok olykor a pálya széléről bekiabálni, pedig sokszor beigazolódott már, hogy nem mindig minden úgy van, ahogy az ember első gondolatra hiszi.