A magyar csiszol természetesen
csiszol – ‘dörzsöléssel simít, fényesít’. Származékai: csiszolt, csiszoló, csiszolás, csiszolat, csiszolódik, csiszolatlan.
Hangutánzó eredetű szócsalád, távolabbról a csoszog, csúszik rokonságába tartozik.
ami logikus is, hiszen a kövön vagy fémen csikorduló eszköz hangja nagyon hasonló a "csisz" által keltett hanghoz.
Ami talányosabb, hogy az angol chisel (véső)
chisel - From Middle English chisel, chesel, borrowed from Old Northern French chisel, from Vulgar Latin *cisellum, from *caesellum, from Latin caesus, past participle of caedere (“to cut”)
...
caedo - From Proto-Italic *kaidō, from Proto-Indo-European *keh₂id-, *kh₂eyd- (“to cut, hew”)
miért van vissza vezetve a kikövetkeztetett PIE *keh₂id-, *kh₂eyd- alakokra, amivel a chisel szó teljesen elveszti a kifejező, hangutánzó természetét, amit a csiszol szavunk még mindig hordoz.
A hivatalos etimológia szerint a chisel a latin caesus szóból ered, ami vágást jelent. De várjunk csak, ennek a szónak olyan ismerős a hangzása...
kés – ‘nyeles vágó szerszám, konyhai eszköz’; ‘gép vágó, forgácsoló alkatrésze’: esztergakés. Származékai: késes, késel, késelő.
Ősi finnugor örökség: vogul keszi, osztják kotseh, cseremisz keze (‘kés’). A finnugor alapforma *kecse lehetett.
Persze, nyilvánvalóan finnugor örökség, talán egy kitalált *kecse alapformával rendelkezhetett, de azért mégiscsak meglepő, hogy magyarul a vágó szerszám neve mennyire hasonlít a latin vágást kifejező szóra...
Chisel - csiszol
Caesus (késus) - kés
Vannak itt érdekes véletlenek, na...