A közoktatás jelenleg miről szól?
- gyerekfelügyelet, hogy a szülő tudjon dolgozni menni?
- lexikai tudás erőltetése - amit a mobilon a google egy pillanat alatt kidob? (Emiatt nem megy most az online számonkérés. Tudom, erre könnyű tesztet írni, de jó ideje már a kompetencia-alapú képzést hangoztatjuk.)
- olyan állampolgárok nevelése, aki - ha a környezete megváltozik - képes önállóan új dolgokat akár önállóan megtanulni?
Én az utóbbinak örülnék, viszont a poroszos módszerrel nem ebbe az irányba haladunk. A kilencvenes években nem csak az volt a baj, hogy a nagy állami vállalatok - gyakran jelentős belső munkanélküliséggel - megszűntek, hanem az utcára került dolgozók nem tudtak váltani, nem tudtak/akartak szakma felé mozdulni. A funkcionális analfabétákkal nem sokra megyünk. Gyakran egyetemi diákoknak is gondot okoz a feladat szövegének elolvasása és értelmezése. Valószínűleg a közoktatásban is át kellene állni a tömegképzésről a kiscsoportos oktatásra, ami jóval nagyobb befektetést igényel, azaz lenne hova rakni a pénzt.
A felsőoktatásról:
A kuratórium majd eldönti, hogy mi legyen, de az állam most ígérje meg, hogy milyen szinten pénzeli az képzést az elkövetkező 25 esztendőben - legalábbis a kiderült tervek alapján. Ebben van egy szemmel jól látható összeg, amit a kuratórium magára költ. Az lenne a tiszta, ha kuratórium a tanácsadó/felügyelő szerepet önkéntes munkaként látná el, mert nem azok fognak bekerülni a kuratóriumba, akik rá vannak szorulva a milliós fizetésekre. Viszont annyi munka nincs benne, hogy ilyen fizetésekről lehessen beszélni, a munka dandárját úgyis az eddig is kiemelten fizetett egyetemi adminisztrátorok fogják elvégezni.
Régen úgy mondták, hogy "az húzatja a nótát, aki fizet". Nem úgy néz ki, hogy ezt most teljesül. Az egésznek egy mentőakció szaga van, felkészülve 2022 bármely kimenetelére.