Ha pl. valaki minden pénzét egy veterán autóba teszi, tudja, hogy mondjuk sose lesz pénze saját ingatlanra, befektetésre, sőt, pénzügyileg meglehetősen kitett, de boldog, és ez neki így jó
Számtalan esetben volt, hogy vágytam nagyon valamire - egy tárgyra - aztán amikor hozzájutottam nem változott semmi. Onnantól teljesen természetessé vált, hogy az megvan, sőt, ha nem lett volna, akkor sem hiányzott volna.
Ha vennék magamnak egy drága autót, akkor egy darabig meglenne az újdonság varázsa, jobb lenne a közérzetem, de nagyon hamar egy sima használati tárggyá silányulna és talán a vásárlás pillanatában boldog is lennék egy kicsit, de utána nem jobban mint előtte voltam.
Ezért szeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy tényleg boldoggá tesz-e valakit az, ha elveri minden pénzét valami első látásra értelmetlen dologra.