Számomra is kedvesek az ilyenfajta emlékek. Apámnak egy ennél is sokkal egyszerűbb bungalója volt a Rába mellett. Illetve még mindig megvan, de ma már jószerivel lomtár; nincs rendeltetésszerűen használva.
Nem egy vihart vészeltünk ott át. Pislákolt a petróleumlámpa, az esőcseppek vadul kopogtak a palatetőn. Innen vannak a legerősebb élményeim a villámlásról és dörgésről.
Együtt betonoztuk le a lugas talapzatát és együtt építettük a tűzrakóhelyet, szalonnasütőt.
Néha kétségbe vonom, hogy az emberek látják-e, érzik-e egy hely hangulatát, szellemiségét. Ha éreznék, egészen biztosan nem tennének olyan lelketlen, barbár dolgokat ,,felújítás" címén, mint amilyenekkel találkozom.
Közintézményeknél már-már hozzászoktam, hogy bármilyen is volt az eredeti arculat, egészen biztosan fehér műanyag nyílászárókra cserélik az eredetiket, azok közül is a legolcsóbb, leggyakoribb ,,szabvány" méretek valamelyikére. Feltételezem ilyenkor kizárólag az árajánlat utolsó sora esik latba; semmilyen más szempont. Továbbá ezekben az esetekben tulajdonosi szemlélet sincsen.
Vályogházak. Sok vályogház arculata kiváló érzékkel, ösztönös jóízléssel lett megtervezve, ahol az arányok fontos részét képezi az ablakok elhelyezkedése és méreteik, valamint tagoltságuk. Ezeket szintén szokás fehér keretes, ,,egyen" nyílászárókra cserélni, akár szélesítve az eredeti nyílást. Teljesen stílusidegen és aránytalan végeredményt megvalósítva ezzel.
Láttam olyat, hogy az eredeti köpönyegajtó helyére bekerült egy modern bejárati ajtó - ami persze keskenyebb volt az eredetinél, de a fennmaradó centiket rafináltan kitöltötték bontott téglával, egy kis purhabbal meg vakolattal. (És utána büszkén mutatták, hogy ugye szép lett...)
Hasonló módon meg lehet gyalázni egy vadászházat, faházat is.
És ezek még csak a nyílászárók.
Nem azt mondom, hogy az eredeti lécezett ablakok helyére mindenképp asztalossal kell újakat csináltatni. Lehet műanyagból. De könyörgöm, nem a fehér az egyetlen kapható változat. Lehet nagyon szép famintázatú ablakot is készíttetni műanyagból (mi megtettük - sokan tényleg fának is nézik).
Ezek az ablakok gyakorlatilag bármilyen méretben elkészíthetők. Ha különleges helyre megy, még a tagolással is lehet játszani.
Amitől még feláll a hátamon a szőr, amikor az adott ház technológiájától teljesen idegen megoldásokat alkalmaznak a felújításkor. Feltételezem a ,,mester" ehhez értett. Egyes esetekben teljesen ad hoc, kókány ,,megoldások" születnek.
Persze sok peremfeltétel van, amikor egy meglévő épülethez kell hozzányúlni. Ilyenkor fontos alapvetően jó döntést hozni, hogy milyen mélységben bombázzuk szét (és sokminden csak a feltárás közben derül ki persze). Amikor nincs keret rendesen megcsinálni valamit, sokszor jobb inkább úgy hagyni, ahogy van.
Látok házat vagy teraszt, amitől olyan érzésem támad, mintha megmaradt volna néhány paletta greslap és muszáj volt mindent IS azzal leburkolni.
Gondoljuk végig, milyen eredménye, hangulata lesz egy-egy akciónknak. És hogy kellemes lesz-e ott időt tölteni, vagy a helyet a neki szánt funkciójára használni.
Tudom, hogy a lehetőségek gyakran korlátoznak. Mégsem gondolom, hogy pusztán erről van szó.
Egyrészt olyan eseteket is látok, amikor tudom, hogy a tulajdonost nem a pénzbeli lehetőségek korlátozták - hanem valami egészen más. Olyan is van, hogy egyszerűen nem nézett utána a lehetőségeknek, hanem rábólintott Feri mester javaslatára. Ferinek meg jól ki van mérve az igénye, és az sajnos pont ennyi.
Másrészt nem mindig csak a legolcsóbb megoldást kell keresni. Érdemes megfontolni, melyik esetben mit kap az ember a kifizetett összegért. Van, hogy kevéssel több ráfordítással sokkal emberibb megoldást lehet megvalósítani.
Mégis csak az otthonainkról van szó, vagy olyan épületekről, ahol sok időt töltünk - gyakran a szabadidőnket.
Ha nem is vagyunk tehetősek, szánjunk rá egy kis időt, legalább a lehetőségeinket mérjük fel és legyen egy kis fantáziánk.
Van persze az az eset, amikor az eredeti hangulattól szándékosan eltérőt szeretnénk megvalósítani. De ilyenkor is van általában egy koncepció. Nem csak úgy rakosgatjuk oda a dolgokat.
Szerencsére találkozom rengeteg jó példával is; ötletes, szép megoldásokkal, amiken látszik, hogy végiggondolták és megvolt a kellő fantázia is.
Nehéz általánosan megfogalmazni, mitől lesz valami ízléstelen. Talán amikor nem az otthonosság, vagy valamilyen kellemes hangulat árad felénk, hanem csupán a koncepciónélküliség, végiggondolatlanság rideg valósága tükröződik. Amikor érzed, hogy nincs a helynek szelleme.
Teatűzhely és füst: begyújtani azért kis utánanézéssel és gyakorlással meg lehet tanulni.
Ahogy a kolléga is írta, ritkán használt kéménynél gyakran nehezen alakul ki a megfelelő huzat. A fenti hideg levegő dugót képez a felfelé törekvő meleg füstgázok előtt. Ilyenkor érdemes egy összegyűrt újsággal begyújtani először - akár a kémény tetőtérbeli tisztítónyílásán. Ez segíti a megfelelő huzat létrejöttét. Érdemes továbbá felülről lefelé begyújtani: felül van a gyújtós és néhány aprófa, a lentebbi/hátrábbi nagyobb fákat pedig a kis tűz hősugárzása gyújtja meg. Lassabban melegszik be a kályha, de sokkal tisztább az égés. Gyakorolni kell és idővel ráérzel.
Másrészt nem kell egy kis kályhaszagtól odalenni. Egészséges mértékben természetes velejárója a fatüzelésnek és a hangulatnak.
Nézz utána yt-on, kérdezz meg tapasztaltabbakat. Szánj rá mindig egy kis időt, amikor kimész és gyakorold.