( Raynes | 2021. 03. 07., v – 18:58 )

Akkor nagyon jól teszed, jár a vállveregetés. De ígért meg, hogy a mai igényes loudness waros keverést rendesen kiélvezed, min. 384 kHz, 32 bit felbontásban, de egyes audiophoolok szerint az se jó már, mert csak a DSD-re áll fel. Mert ma már a stúdiókban eleve a stúdiómaster egy nagy rakás fos, szétkompresszálva, torzulásig széthangosítva az egész anyag, egy nagy tömb az egész, ha megnyitod egy hangszerkesztőben, egy nagy téglatömb az egész. A kiadott friss release-ek zenei igényességéről nem is szólva, Justin Bieber meg társai szintű zenék, azok még normális keverés mellett is kb. agyf4× kategória. Ezeket teljese mindegy, hogy CD-ről, SACD-ről hallgatod, vagy audio DVD, vagy FLAC-ként vagy mp3-ban vagy aac-ben, igénytelen lesz mindenhogy, ha elavult formátum, ha nem.

Az a baj, hogy nem bírjátok megérteni, hogy az, hogy egy formátum elavult, az független a technikai paraméterektől, meg hogy milyen jó emlék fűz hozzá. Az, hogy elavult, nem jelenti, hogy rosszul szól, vagy ilyesmi, csak annyit, hogy ma már a tömegigényeket nem tudja kiszolgálni valamilyen szempontból. Mert pl. elmész hosszabb utazásra, közben zenét akarsz hallgatni. Most viszed a SACD asztali lejátszódat, meg mellé egy talicskányi SACD-t hegyekbe rakva? Hova fér az el? Csomagtartó, hátsó zseb? Vagy pl. mikor böngészés közben zenét hallgatsz, akkor felállsz a gép mellől állandóan CD-t cserélgetni, meg keresgetni, ha mégis másik albumot, playlistet akarsz hallgatni, mert ahhoz szottyant kedved?

De ha nem hiszitek el, mutogassátok a CD-ket meg SACD-ket a mostani legfiatalabb generációnak, csak nézni fognak rá, mint borjú az újkapura, hogy mi ez az ősemberkori korongos izé, rajta ezzel a 3-12 darab számmal, amit fénysebességgel lehet megunni, aztán hova rakod. Szerintem ők érteni fogják, hogy mi hány kHz, meg azon nem jitterelnek a bitek.