( tovis | 2021. 02. 28., v – 17:00 )

Valójában a szerződés akár ráutaló magatartással is létrejöhet. A lényeg a bizalom (lenne).
Az elektronikus aláírás semmi mást nem képes igazolni mint a szerződő felek személyét, viszont a digitális világban a szerződő felek nem feltétlenül valósak. Viszont, ugyanakkor ha valaki egy kreált személy/szervezet közbeiktatásával szerződik, az bármilyen digitális aláírást is képes lesz hozzá szerezni. Ebből a szemszögből az egész túl dimenzionált.

Régen pl. használtak olyat, hogy a vevő letétbe helyezte a pénzt, az eladó csak akkor férhetett hozzá, ha a vevő igazolta, hogy az árút megkapta (pl. kikötő).
Ha az "árú" leírása bonyolult/egyedi (mondjuk sw) akkor a mindét fél által elfogadott specifikációt is letétbe kellene helyezni (sw esetében már a leírás is lehet árú).
Így létrejön a "ráutaló magatartás" és specifikálva van miről is szól, és van garancia, hogy az eladó a pénzéhez jut.

Nem egyszerű. Szigorúan véve, viszont ha bármely fél elégedetlen a szerződéssel (tök mindegy hány aláírás, pecsét és szakramentum van rajta) elkezdődhet egy választott bírósági eljárás ami akár sok évig eltarthat, így a szerződés tárgya (bármi is az) lehet okafogyottá válik (megromlik, elavul, elpárolog).