( wlaszi | 2021. 02. 26., p – 10:18 )

_Szerintem_, az otthonoknál (1. ingatlan) a piaci érték változást nem szabad nézni, mivel ha azt eladod, hogy vegyél másikat (valahol ugye laknod kell), akkor amit vennél az pont ugyanolyan arányban lesz drágább mint amit te nyernél az értékesítéskor. Ha lefelé megy a piac, akkor dettó, bár ott vagyoncsökkenést azért össze tudsz hozni (drágán vetted, olcsón adtad).

Másfelől pedig úgy emlékszem, hogy a 2008-as krach is valahonnan onnan indult, hogy megdumálták az embereket amcsiban, hogy a saját ingatlan = befektetés, és nyugodtan orrvérzésig adósodjanak el, mert értékesítéskor búsásan megtérül majd...és emiatt 0 a kockázat. Aztán ahogy egyre több ingatlanhitel bedőlt és piacra kerültek az ingatlanok -> az árak elkezdtek zuhanni mindenkinek...sakkmatt.

Magyarországon a társadalmi mobilitás nem annyira magas, tehát nem költöznek az emberek 1-2 alkalomnál többször életükben, így az otthonuk is sokkal konstansabb pont, semmint pénzügyileg tekintsenek rá (most nyerhetek egy kis pénzt rajta, szóval költözik az egész család).
Nagyon sok pénzben nem kifejezhető emberi tényező is hat rá (szomszédok, családi érték/örökség, gyerekek logisztikája az oktatási intézményekbe, stb).

Egy ház (legyen az önálló vagy társas) ugyanolyan mint egy autó, az első pár évben nulla karbantartási költséggel megy, aztán pedig egy durvul (eresz, tető, tatarozás, szigetelés felújítás (víz, hő) stb). Nincs olyan ismerősöm aki ne sütötte volna el a "egy házzal mindig van teendő" szöveget és ez a társasházra is igaz, csak ott a KK elvben elfedi ezt a halmazt.

Szerintem egy jelentős hányad bérli a lakást, csak annyira szürkezónában, hogy nem lehet feketén-fehéren kimutatni. Máskülönben nem lenne Bp-en egy ágy/szoba(!) 60e Ft/hó...(igaz ez ~2 éves infó).