Részemről ennek semmi köze a nosztalgiához. Pont azt fejtegettem a topicban - ha nem tűnt volna fel - hogy Amigára is rengeteg silány szoftver született a rossz felfogás miatt: mert kóderek írták őket, nem programozók. Kóderek, akik algoritmizálni és optimalizálni baromira tudtak, de tervezni és gondolkozni nem, csak fusson, csak addig maradjon egyben az egész, amíg a a kiadó leteszteli A500-on, vagy amíg következő demoparty-n lemegy az A500-as compogépen. Igen, belefért 3 byte-ba és lefutott 2 nanoszekundum alatt, de futni csak közel 100%-os környezeti egyezés mellett futott, de még akkor is esetlegesen.
Ma a mainstream-ben, ennek a morbid inverze igaz. Megírják a kóderek úgy, hogy minden mainstream izén fusson, de teszik ezt elfuserált nyelvekkel és bloated futási környezetekkel, könyvtárakkal, keretrendszerekkel, amik iszonyat konvulens - túlmérnökölésnek is csak borzalmas jóindulattal hívható - módon oldanak meg mindent, hurcolják magukkal a sokszáz MB-ra, vagy akár GB-okra rúgó függőséghalmaikat, de nem számít, csak fusson windózon, macOS-en, Linuxon, vagy az okostelefonokon, vagy a browserekben.
Az optimalizációt meg elfelejtették; megírta a kóder a matematikai - vagy bármilyen - modelljét a függvényeiben, aztán hívogatja cikluson belül, de az nem jut eszébe, hogy a bemeneti értékkészlet számossága alacsony, tehát nyugodtan kitehette volna a függvénye végeredményeit egy táblába.