Pont ezt magyarázom, hogy az a megközelítés nem feltétlen volt jó.
Nem akartam minősíteni se az egyiket, se a másikat.
Abban az időben mindenki ezt csinálta, akivel csak beszéltem, vagy akiről csak hallottam. Ez elég sok ember volt, Magyarországon is és külföldön is.
Ezt nem azért írom, hogy ezzel azt bizonyítsam, hogy az a megközelítés jobb, csak azt mondom, hogy az alatt a nem is tudom 6-7 év alatt, amíg ezzel foglalkoztam, nem láttam senkit, nem hallottam senkiről, aki nem így csinálta volna.
Ezért volt meglepő, hogy te egy másik megközelítést használtál.
Nyilván, egy demo-nál kellett az egész gép, de mi van a felhasználói cuccokkal, vagy a játékokkal?
Mi (a haverjaim és én) nem felhasználói programokat írtunk. Természetesen azok teljesen másként működtek.
A játékok abban az időben nem sokban különböztek a demóktól, ugyanazokon a korlátokon ugyanazokkal a módszerekkel kellett áttörni.
A500-on a legtöbb játék bootolható lemezről a gép teljes átvételével működött. A Kickstart nem a Workbench-et töltötte be, hanem a játékot.
Egyszóval nem úgy lett a hardware felparaméterezve, ahogy kellett volna. És így keletkezik a non-portable Amiga software, meg az upgrade-blocking Amiga software. Arról nem is beszélve, hogy ha tényleg ugyanazt implementáljátok le, mint az OS függvény, akkor elhanyagolható lesz a különbség, amit nyertetek vele; pont azért volt gyorsabb, amit a rendszerkerülgető kóderek írtak, mert a felét nem csinálta meg annak, amit kellett volna.
Ebben teljesen igazad van, de más volt a célunk. Nem volt akkor szempont az, hogy majd évek múlva megjelenő másik gépeken is menjen esetleg az a demó vagy az a játék, hanem az volt a cél, hogy ne csíkozzon bele a lemezművelet a háttérbe, ne csússzon el az akárminek a kiírása, és minél több minden férjen bele az időbe. Ugye az időt a CRT elektronsugarának a haladása diktálta, ezért kellett real-time-nak lennie a programnak. És természetesen egy program nem lehet real-time, ha egy nem real-time OS-re kell várnia.
És igazad van abban is, hogy ez később gondot okozott. Amikor az Amiga 1200-as megjelent, kb. onnantól álltunk át rendszerhívásokra, onnantól ment a C programozás, és a teljesen más megközelítés. Ettől függetlenül, az A500-as kiadása és az A1200 kiadása között eltelt évek alatt ez egy eléggé elterjedt megközelítés volt.
Miért lenne blocker egy könyvtárlista, egy fájlnyitás, vagy egy képernyő nyitása?
Félreérted :-) Nem könyvtárakat és fájlokat olvastunk a floppyról, hanem a floppy drive hardver-t közvetlenül kezelve blokkokat.
Mondom, OS nem kapott szerepet.
Tehát nem is volt értelme assemblyben megírni. Vagy letiltani hozzá az OS-t.
Így van. Ezeket én is C-ben írtam meg. Csak a demókat és játékokat írtuk assembly-ben, OS nélkül.