- Tudjátok - állította Didaktülosz -, különféle módjai vannak a tanulásnak. Eszembe jutott az az idő, amikor a derék Lasgere, Tsort hercege megkérdezte tőlem, hogyan válhatna művelt emberré, különösen mivel nincs ideje arra az olvasósdi dologra. Azt mondtam neki "A tudáshoz nem vezet királyi út, felség", és ő azt mondta nekem "Akkor piszok gyorsan építs egyet vagy lecsapatom a lábad. Használj annyi rabszolgát, amennyit csak akarsz. " Üdítően közvetlen megközelítés, mindig is úgy véltem. Nem olyan férfi, aki fecsérelné a szavakat. Embereket igen. De szavakat nem.
- Miért nem csapatta le a lábad? - tudakolta Urna.
- Megépítettem neki az útját. Többé-kevésbé.
- Hogyan? Azt hittem, az csak metafora volt.
- Már okulsz, Urna. Szóval kerestem egy tucat rabszolgát, akik tudtak olvasni, és azok ott ültek a hálószobájában éjjel és válogatott részleteket suttogtak neki, míg aludt.
- Bevált?
- Nem tudom. A harmadik rabszolga egy hat hüvelykes tőrt döfött a herceg fülébe. Aztán a forradalom után az új uralkodó kiengedett a börtönből, és azt mondta, elhagyhatom az országot, ha megígérem, hogy nem gondolok semmire a határig vezető úton. De nem hiszem, hogy elviekben rossz lett volna az elgondolás.(Pratchett: Kisistenek)
Ha mar a matematika tortenete, es a (jo) kiralyi ut felmerult..