Nem azért van a dackorszak, mert a szülő dacos.
Szerencsésnek mondhatod magadat, hogy a gyerekeid felelősségteljesen gondolkodnak, erre sokan felnőttként is képtelenek.
Tudom, nemcsak szerencse kérdése, mert "dolgozni" is kell érte (nem is keveset), de nagyon sok múlik a gyereken is: nemcsak általánosságban, hanem éppen milyen korszaka van és az miként csapódik le. Például ez a járványhelyzet nem éppen szerencsés számunkra, már nagyon érződik rajta, hogy társaság hiánya van, sok reakciójához nagy mértékben hozzájárul.