Ő úgy látom szerencsés, mert még időben jó kezekbe került :)
Nekem viszont van két sógorom - 40-en innen és túl - teljesen reménytelenek, addig lettek babusgatva. Az idősebb a szülők nyakán lakik, várja, hogy mikor örököl. Nulla egyéb más jövőkép. A kisebb az anyja lakásában kempel, az meg az apja műhelyére pályázik, teljesen el van tévelyedve, a haverok mindenféle hülyeséggel teletömték a fejét. Ha jó példa is volt előtte, abból is csak a neki tetsző dolgokat fogadta be az agya. pl a haverja kapott lakást, meg az apja műhelyébe dolgozik, ő miért nem kap lakást, meg műhelyt? Azért mert a haver tanult, dolgozott, letette a mestervizsgát bammeg. Ő meg egy percet nem dolgozott a szakmájában - karosszériás lenne, mint az apja - hova akarja vinni így a műhelyt? Egyszerűen nem fogja fel.
Feleségem teljesen az ellentéte a testvéreinek, nincs is jóban velük, folyton kiossza őket. De egyszerűen nem lehet rájuk hatni.
Szóval az anyósomék példája lebeg a szemem előtt, én nem akarok így járni idős koromra. Nem fogom azt mondani a gyerekeimnek, hogy ha meghalok, tiétek lesz itt minden, mert nagyon szarul tud elsülni.