( zZsOlTi | 2021. 02. 10., sze – 14:37 )

"Eléggé durvára sikerült első körben a korlátozás, lassan, fokozatosan, hétről-hétre lehet feloldani. Az agyam eldobom amiatt, hogy a 2 évvel fiatalabb testvére képes önállóan egy csomó dologra."

Nálunk még kicsik a gyerekek, de az már mos t megtanultam, hogy minden gyerek nagyon más és nagyon mások az igényeik is. Kislányom (6) elég későn érő típus. Mennyit idegeskedtem, hogy semmit nem csinál egyedül (mint más gyerekek), nem rajzolgat (mint más gyerekek), nem babázik(mint más kislányok), semmi nem köti le (mint más gyerekeket, aki kegyedül eljátszanak a sarokban órágik). Mert az ember mindig máshoz mér, akár testvérhez akár másokhoz. Ő ilyen. Mások az igényei, máshogy fejlődik. Aztán utolérte magát és mindenben -ami ilyen korban számít- teljesen toppon van. 

Nyilván egy kamasz más téma, de oda akarok kilyukadni, hogy simán lehet, hogy csak mást/máshogy igényel (esetleg törődést, türelmet), mint ahogy te gondolod. Egy kamasznak meg pláne ezer gondja lehet. A tiltásokkal meg lehet csak ásod az árkot.