( bognarattila | 2021. 02. 10., sze – 07:11 )

Szerintem érted mire gondolok, de nem ragoznám ennyire túl.

A lényeg valahol az lenne, hogy a munkájában legyen öröm is, ne csak kötelesség/robot. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy sosincs nehézség, mert a nehézség kell a "jó" értékeléséhez.

Például egyetemi kutatás: ahogy én elnézem a dolgokat, ez sem feltétlenül bukta, főleg külföldön. De azt tegyük hozzá, hogy nem is mindenki feltétlenül alkalmas rá. A gyereknek pont azért kell megnyitni a világot, hogy minél több dolgot megtapasztaljon, minél több legyen a választási lehetőség. Valamennyi tudatosság szükséges ahhoz, hogy elfogadható kompromisszumot sikerüljön kötni. Van, aki jobb kompromisszumra jut, van, aki kevésbé. Sajnos nem tudom, hogy az én gyerekem milyen kompromisszumot fog találni.

Alkalmazotti lét, celebek: Oregon kolléga 20 órás videója nagyon tetszett, az előadásban erősen benne van, hogy nem vegetálni kell, hanem tudatosan cselekedni, akkor lehet eredményt elérni. Amennyire én látom, az alkalmazotti lény nem zárja ki az optimumot, sőt, bizonyos szempontból lehetőséget is ad, hiszen rugalmasabban tudsz váltogatni: nem tetszik a tevékenység elmész máshova. A jó léthez pedig szerintem nem a celebek a mérvadók, nem kell elkurvulni ahhoz, hogy jól érezze magát az ember. Konkrétan nem vagyok biztos abban, hogy a homokos tengerparton készült mosolygó fotók mögött valóban olyan nagy az a boldogság. Meglehetősen sok és gyakori a celebek között a válás, csak kapkodja az ember a fejét, néha úgy tűnik, hogy a házasságot gimis kapcsolatként kezelik egyesek, gyerek mellett is.

Szóval jól hangzik az idő-idő-idő, perspektíva, eddig úgy látom, hogy működik is, ettől függetlenül nem vagyok magammal teljesen elégedett (folyamatosan próbálkozunk, aminek része kudarc is), mert több időt én is tölthettem volna/tölthetnék néha a gyerekkel, illetve néha jobban is lehetne terelgetni, de hát ahogy senki más sem, én sem vagyok tökéletes. Ugyanakkor jónak érzem az irányt, nem csak szubjektíven, hanem eddigi helytállását látva is, visszajelzések is pozitívak (nehogy félre érthető legyen: nem az a mérce, hogy színjeles legyen).
Van amikor több időt igényel és kevesebb idő jut rá, van amikor kevesebb is elég. Nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amivel én, mint szülő is jól vagyok és ő is jól van. Ha én nem érzem jól magamat, akkor nem fogom tudni biztosítani a gyerekem számára sem, hogy jól érezze magát. Pontosabban nem is tudom, hogy van-e egyáltalán egyensúly, úgy érzem folyamatos oszcillálás van az optimum körül.