Ha van perspektíva és van kitartás, akkor jól fogja magát érezni.
Feltételezve, hogy értem, mire gondolsz, alapvetően egyetértek. Az én fenntartásom a "perspektíva" definíciójára vonatkozik.
Mi a perspektíva?
- Eltartom magam, eltartom a családom (Maslow piramis 1-3. szint.)
- Jól érzem magam, a munkám az önmegvalósításom része. (Figyelembe véve, hogy mennyi időt töltünk munkával, ez a felvetés nem indokolatlan.) Maslow piramis 4-5. szint.
- Társadalmilag sem haszontalan/káros az a szektor vagy törekvés, amihez a munkámmal hozzájárulok. (Ennek talán nincs is szintje Maslow-nál, ami nem meglepő, mert ez túllép az egyénen.)
Valami olyasmit probáltam kifejezni -- elismerem, nem valami világosan --, hogy a kitartást jobb esetben az (1)-es "perspektíva" ugyan kikényszeríti, de csak ettől a kitartás még nem feltéltenül képvisel értéket önmagában. Az valahol a (2)-nél kezdődik, és a (3)-ra is törekednünk kellene.
Ugyanakkor a (2) ésvagy a (3) gyakran ütközik az (1)-gyel. Más szóval (a könyvben részletesen taglalva): ha személyesen is felemelő/inspiráló munkát végzel, akkor a munkakörnek ezt a jellemzőjét munkaadók szeretik "önmaga fizetségeként" feltüntetni. Ez fejeződik ki abban is, amikor a juttatást "kompenzációnak" nevezik -- a kompenzáció kártalanítást, ellensúlyozást jelent, ami azt jelenti, hogy a munkában kódolva van a szenvedés, az önmegtagadás. A mentálisan ésvagy erkölcsileg sivár munkát megfizetik (kompenzálnak azért, hogy feláldozod az önbecsülésed, motivációdat, az alkotói vágyadat, társadalmi tenniakarásodat), ahol pedig (pozitív értelemben) kiélheted magad, ott meg elégedj meg azzal, hogy kiélheted magad -- és kifizetnek gombokkal, elvégre félig-meddig "szórakozás", amit csinálsz.
(A szoftverfejlesztés szerintem azért különleges, mert az (1)+(2) meglepően gyakran ötvöződik -- a munkáltatók gyakran figyelnek arra, hogy jól fizessenek, és jól is érezd magad --, de a (3) nem nagyon merül fel mint a "perspektíva" része.
Gyors példa: valamelyik GAFAM platformon, infrastruktúrán dolgozni, belsősként. Megfizetik? Meg. Vannak benne izgalmas programozói kihívások? Vannak. A társadalom javát szolgálja? Lol. Tehát: buzdítanád a gyereket, hogy ilyen állás, munkakör felé orientálódjon?
Nagyjából azonos válaszok adhatóak, ha a kérdéseket az üzleti informatikai, távközlési, banki fejlesztések kapcsán tesszük fel.
Fordított példa: egyetemi kutatás. (2) és (3) jó eséllyel igenlő választ kap, az (1)-es bukta. Mondanád a gyereknek, hogy menjen kutatónak, pedagógusnak, orvosnak?)
Hogyan mutasson vagy javasoljon a szülő olyan célt (hivatást, pályát stb.), ahol (1)+(2)+(3) jó eséllyel mind jelen van? A kitartást, szorgalmat szóban és tettben (példamutatással) tanítani csak a megélhetés, egzisztencia kedvéért: szükséges, de nem elégséges. Annyit mondhatsz: "nagyjából fos lesz ez mind, kölök -- egyszerre (1)+(2)+(3) szinte biztosan nem lesz meg --, de valamiből élni kell, úgyhogy tanulj legalább az (1)-ért!"
Az alkalmazotti lét egyébként a gondolatmenetnek nem elválaszthatatlan része; az ún. "celebek" jó példát nyújtanak arra, hogy hogyan lehet (1) gazdagon és (2) elégedetten (3) pusztítani a társadalmat. (Vö. "legyen belőled művész, kölök, aztán halj éhen, vagy kurvulj el".)
Kivételek természetesen vannak, és azok általában felülreprezentáltak a médiában, azok azonban nem alkalmazhatók pályamodellként.
... Bocsánat, hogy nem tudom jobban megfogalmazni. :)