( _Franko_ | 2021. 02. 01., h – 13:24 )

Már hogy a viharba ne lenne más? A szar meló még mindig több jövedelmet hoz, mint a nincs meló. Ha olyanok a körülmények, igenis le kell nyelni a büszkeséget, és be kell állni valahova.

És meddig kell nyelni a büszkeséget? Mire számítson egy gyerek, aki azt látja, hogy az apja ugyan színötös volt elektrotechnikából, otthon mindent is megjavít, de világ életében segédmunkás lehetett egy építkezésen, mert igenis le kell nyelni a büszkeséget és be kell állni valahova. Mivel tudod rávenni ezt a gyereket, hogy fiam, tanulj, mert van értelme, látod, apád is tanult. Hol tudod érdemben megtörni ezt a folyamatot?

Az első állásomban én is minimálbért kerestem.

És azóta is folyamatosan?

Arra gondoltál már, hogy a kényelmes pozícióm esetleg azért van, mert anyámék végigvertek az egész oktatási rendszeren, és utána a munkahelyeimen is bizonyítottam?

Nem, nem ez a kényelmes pozíciód, csak mivel soha nem találkoztál azzal, hogy azért nem vesznek fel, mert nő vagy, mert cigány vagy, mert fiatal vagy idős vagy és a többi, ezért nem tűnik fel, hogy nem azért vagy kényelmes pozícióban, mert csak rajtad múlt.

Csak azt gondolom, hogy ebben az elszenvedő is hibás (ha másképp nem, hát azért, mert kevésbé tehetséges, ezzel nincs mit tenni).

Aham, kényelmes álláspont, csak vannak üvegplafonok.

Emberek vagyunk, senkit ne hagyjunk étel, egészségügyi ellátás nélkül. A képzett tömeg mindannyiunk érdeke, ezért még az oktatás is belefér, de a többit ne kelljen már a társadalomnak pénzelnie.

Hát pedig pont az oktatás utáni lépcsőfokok azok, amelyeken sok múlik.